Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz):
869 élelmiszerbiztonság alapjában megingott. Európai prioritás az élelmiszerbiztonság, a gyógyszerbiztonság és a kémiai biztonság. Nekünk a félelmünk abból táplálkozik, hogy ha egyszer ezt a kiskaput kinyitjuk, és kivisszük a gyógyszereket, akkor ebben nem lesz megállás. A paracetamolbotrány azért volt, mert több olyan gyógyszer jelent meg, amelyben kis mennyiségű p aracetamol volt, amely lázcsillapító, fájdalomcsillapító. Nem lehetett meggátolni a drugstoreokban, ahol liberális gyógyszerpiac működött, hogy ezek oda kikerüljenek. De a patikában, ha ön kér egy paracetamoltartalmú fejfájáscsillapítót, adnak egyet. De nem tud a polcról levenni négyet vagy ötöt, viszont levettek négyet vagy ötöt, megették szépen együtt, és utána ennek súlyos következménye lett, ami több esetben halállal végződött. Tehát a gyógyszertári kontroll, a gyógyszerészi kontroll lehetőségét nem szabad ilyen könnyen venni. Tessék végiggondolni: élelmiszerbiztonság, gyógyszerbiztonság, a kettő között nagyon sok analógia van. A gyógyszer egyelőre és az egészségügy nemzeti érdekkörben van. Ezt a lehetőséget használnunk kell. Azért van nemzeti érdekk örben, hogy kontrollálni tudjuk. Minden nemzet törekszik erre. Én itt a felszólalásomban jeleztem is, hogy több ország visszacsinálja a liberalizált gyógyszerforgalmazást, mert bajok vannak van belőle. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képv iselő úr. Több képviselő nem jelentkezett kétperces hozzászólásra. Megadom a szót Spiák Ibolya képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony. DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisz telt Miniszter Úr! Én a gyógyszergazdaságossági törvénytervezet azon fejezetéhez szeretnék hozzászólni, amely az orvosokat érinti, hiszen megváltoztatja a gyógyszerfelírás rendjét. Tartalmilag idézek a törvénytervezetből: amennyiben az orvos indokolatlanu l és szakmailag megalapozatlanul eltér attól, hogy hatóanyagban ugyanolyan, de olcsóbb készítményt írjon fel a betegnek, a biztosítónak lehetősége lesz szankcionálni az orvost. A tervek szerint a legolcsóbb gyógyszer felírásához számítógépes programok hasz nálatát fogják kötelezővé tenni az orvosok számára. A fentieket magam és orvoskollégáim nevében, betegeink érdekében több pontban sérelmesnek találom az alábbiak szerint. A törvénytervezetnek már az üzenete és a szellemisége is rossz. Ezt előttem már több képviselőtársam is említette, valószínűleg azért, merthogy elsősorban orvosok vagyunk. Egyetemi tanulmányaink során, valamint eddigi orvosi gyakorlatunkban a fő rendezőelv az volt, hogy betegeinknek a legjobb gyógyszert írjuk. Akár hivatkozhatnék itt a hip pokratészi eskünkre is, hiszen a miniszter úr ezt már korábban is megtette. Minden egyes beteg individuum, és minden egyes gyógyszerfelírás komoly szakmai döntés. Az orvos ismeri betegét, elsődleges betegségeit, társbetegségeit, tűrőképességeit, és ezek is meretében dönt. Ezentúl úgy néz ki, döntéshozatalunk középpontjában majd elsősorban nem szakmai, hanem fiskális szempontoknak kell állniuk, mivel nem a legjobb, hanem a legköltséghatékonyabb, azaz a legolcsóbb gyógyszert kell majd felírni. (15.40) Nyilvánv aló, hogy ez nem szolgálhatja a betegek érdekeit. A kötelezően használt szoftverek korlátozni fogják döntési szabadságunkat, de döntéseinkért ezután is mi, orvosok vállaljuk a felelősséget, és nem háríthatjuk majd át a szoftverekre. Ki és milyen alapon mon dja meg, mondhatja meg, hogy ez vagy az a gyógyszer a legköltséghatékonyabb? Hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a legolcsóbb gyógyszer nem mindig a legköltséghatékonyabb. A gyógyszerek ugyanis azonos hatóanyag esetében is eltérnek egymástól. Egy adott bete gségre a legjobb gyógyszer egyik jellemzője, hogy kis mennyiségben is hatásos, és
