Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz):
870 kevés mellékhatása van. A legolcsóbb gyógyszer használatakor nagyobb lesz a valószínűsége a mellékhatások előfordulásának, ezért az ugyanazon hatás érdekében csak kis mennyis égben és kombinációban lesz majd adható. Ez megnövelheti a költségeket, ami a gyógyszer költséghatékonyságát máris lerontja. A krónikus betegeket, mint a cukorbetegeket, a magasvérnyomás- betegségben vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket évek h osszú sora alatt sikerült bizonyos gyógyszerekkel állapotukban stabilizálni és panaszmentessé tenni. Ezen betegek száma másfélkétmillió is lehet hazánkban. Átállításuk olcsóbb gyógyszerekre nagy kockázatot jelent az egyenértékűnek minősített gyógyszerek e setében is. Ezen betegségcsoportokban a legkisebb változtatás is azzal járhat, hogy a betegek vérnyomása hirtelen magas lesz, a cukorbetegek anyagcseréje felborul, a szívbetegeket pedig mellkasi fájdalmak miatt visszük majd kórházba. És tudvalévő, hogy a k órházi kezelés a legköltségesebb ellátási forma. Arról már nem is beszélek, hogy ezek a betegek ragaszkodnak jól bevált gyógyszereikhez, és bizalmatlanul fogadnak minden változtatást, anyagi, gazdasági vonatkozásai is beláthatatlanok. A törvényalkotót a tö rvényjavaslat megalkotásában az vezérelte, hogy a gyógyszerkassza kereteit évek óta jelentősen túllépjük, és hogy a magyar emberek több gyógyszert fogyasztanak más országbeli társaiknál. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy ez egy beteg ország. Járványügyi adataink, megbetegedési, halálozási mutatóink tekintetében a világelsők között vagyunk. A gyógyszerráfordítást illetően pedig nemzetközi összehasonlításokból kiderül, hogy más országokban arányaiban többet fordítanak gyógyszertámogatásra. Nálunk tehát nem a gyógyszerráfordítás a sok, hanem az egészségügyi ráfordítás kevés, és ennek ellenére folyamatos a forráskivonás az egészségügyből. Talán meglepő, de én mégis azt mondom, hogy nem túl sok, hanem túl kevés gyógyszert írunk. Naponta találok saját, jól isme rt praxisomban olyan betegeket, akiknek gyógyszert kellene szedniük, de minden rábeszélésem és igyekezetem ellenére nem szedik. A gyógyszerkassza kiadásai életévekben mutatkoznak meg, és ezt nehéz előre kiszámítani. Európai példák mutatják, hogy a magas vé rzsír és a magas vérnyomás elleni szerek használatának eredménye körülbelül tíz év múlva lesz mérhető az infarktus, az agyvérzés megbetegedésének csökkenésében, az életkor emelkedésében. A gyógyszerkasszát pedig folyamatosan és évek óta alultervezik. Ezt b izonyítja a legutóbbi állami számvevőszéki jelentés is. A konvergenciaprogram kényszerpályára térítette a költségvetést és az államháztartást, de ennek okozói nem mi, orvosok és betegek vagyunk, hanem önök, tisztelt kormány. A törvénytervezet szankciókkal fenyeget bennünket. Tisztelt Miniszter Úr! A törvénytervezet megalkotásakor gondoltake önök arra, hogy a törvény végrehajtásakor nap mint nap mi, orvosok találkozunk a betegekkel, és mi kényszerülünk folyamatos magyarázkodásra arról, hogy a betegeknek edd ig ingyenes gyógyszereikért miért kell fizetniük, vagy az eddig jól bevált gyógyszereiket költséghatékonyság címén miért kell lecserélni. Természetesen mi tudjuk, hogy ami orvosilag kívánatos, az gazdaságilag nem mindig lehetséges. De a betegeket mindez ne m nyugtatja meg, és az ellenérzéseket, a véleményeket nekünk, orvosoknak kell közvetlenül elszenvednünk. Mindez rontja az orvosbeteg viszonyt, és szembeállít bennünket betegeinkkel. Ez nekünk, ártatlan orvosoknak már éppen elég büntetés, és nincs szükség további szankciókra. A szankciók helyett az is lehet a megoldás, hogy én és kollégáim betegeinket közvetlenül a miniszter úrhoz vagy az államtitkár asszonyhoz irányítjuk, hogy önök magyarázzák meg nekik az intézkedések szükségességét. Egy reformnak akkor v an értelme, ha szebbet és jobbat hoz. Erről a törvénytervezetről ez nem mondható el, mert a benyújtott törvényjavaslat nem szolgálja a betegek érdekeit, nem növeli a betegellátás színvonalát, korlátozza az orvosok gyógyító szabadságát, és növeli a betegek fizikai és lelki terheit. Ilyen áron hoz esetleg némi költségmegtakarítást.
