Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
815 A reklámtörvény módosítása kapcsán az orvosilag nem ellenőrzött, a szakma szigorú szabályai alapján nem is gyógyszernek minősíthető készítményeknek nyit teret. Az általá nos indoklásban igen sokszor említi, hogy pozitív példák vannak erre Európában. Én mondok egy másik példát: Franciaországban az elmúlt években több mint 200 hatástalan gyógyhatású készítményt, immunstimulánst vontak ki a forgalomból. A törvény maga is elis meri, hogy egyenletes, arányos, jól működő kiskereskedelmi gyógyszerellátás alakult ki az elmúlt években. Homályos európai példákra hivatkozva mégis változtatni akar, olyan európai bírósági ítéleteket citálva, amelyek egyedi esetre vonatkoznak. Nem beszélv e arról, számunkra az tűnik ki, hogy a törvénynek immanens célja a pénzbevételi szándék. A törvény szellemiségéből sejthető, hogy igazából a törvényalkotónak ez az egyetlen minőségileg jól definiált szándéka. Gondolnunk kell arra, hogy valóban új korszak h atárán vagyunke. Én nem szeretem az egészen új korszakokat. Orvosként számtalan új korszakot éltem meg, és ezek az új korszakok nem vezettek el sehová, nem adtak számunkra megoldást. Új és jó csak hagyományokra, tradíciókra alapulhat; különösen a magyar g yógyszerellátás, a magyar orvoslás, a magyar gyógyszerészet európai, jól megalapozott hagyományokon nyugszik. Ennek fejlesztése vezethet el abba az irányba, hogy valóban eredményes, hatékony és minden szereplő számára megnyugtató megoldás szülessen ebben a kérdésben. A törvény, amely például a kiemelt társadalombiztosítási támogatást igénylő betegségeknél a pénzügyminiszter jóváhagyását rögzíti, kvázi meghatározó szereplővé teszi a pénzügyminisztert, hihetetlen hatással van a napi orvoslásra. Gondoljuk el, a betegtársadalom legsúlyosabb, legkiszolgáltatottabb része szorul ilyen gyógyszerre. Az elmúlt években szomorú példa volt, hogy ezek valamilyen költségvetési okból nem kapták meg a szükséges gyógyszert. Elképzelhetetlen számomra, hogy a pénzügyminiszter d eterminálja azt, hogy egy hemofíliás beteg számára jussone készítmény, vagy ne. Egyszerűen érthetetlen, és nem hiszem, hogy bármilyen nemzetközi elvvel egyezik, ha egyegy gyógyszer, amelynek az értéke akár a 100 ezer forintot is meghaladhatja havonta, és ez egy kis családnak magasabb lehet, mint az egész havi jövedelme, behatárolódik azáltal, hogy a Pénzügyminisztérium diktál, és megállapít olyanfajta határokat, amelyikbe bekerülve a beteg megkapja a szükséges gyógyszert, illetve, ha nem kerül be, nem. Ez az esélyegyenlőtlenség tipikus esete, méghozzá a legsúlyosabb formátumban. A törvény szellemiségéből az sejthető, hogy a végrehajtási utasítások még számtalan bevételi szándékot fognak takarni. Gyakorlatilag minden szereplőtől pénzt kér a törvény, még a b etegtől is, megszüntetve annak illúzióját, hogy a családján kívül az adott közösség szolidaritást vállal vele. Ugyanakkor a visszafizetés esetén már nagyon hatékonyan használja a szolidaritás szót, ugyanis a törvény a visszafizetéssel kapcsolatosan már egy értelműen azt mondja, hogy mindenfajta szereplőnek szolidárisnak kell lennie a beteggel. Kérdezem azt, ha egy beteg számára, akinek olyan súlyos betegsége van, hogy kénytelen olyanfajta szolidaritást kérni a társadalomtól, miért kell ezt a szolidaritást ne m regulázott, burkolt, álságos formában juttatni. Miért kell a zsebéből három darab fémszázast kivetetni? Azzal mi oldódik meg? Nehezményezhető, hogy hogyan szól a gyógyszerészek számára az engedélyezés a továbbiakban. Ki vezethet egy gyógyszertárat? Van e gy jól felépített rendszer, amelyben egy demokratikus szisztéma önmagát minősíti. Ez kikerül ebből a szisztémából, mind az orvosok, mind a gyógyszerészek vonatkozásában, és a gyógyszerészek vonatkozásában egyértelműen sejthető, hogy ez nem lehet szakmailag egyértelműen, direkt módon megalapozott. Lezárva hozzászólásomat, tisztelt képviselőtársaim, ezzel a törvénnyel nem jön el egy új világ a gyógyításban. Nem képes semmiféle határkövet letenni. Hasonló központosítás törvényben rögzítve már született másutt is a világon, mégsem vezetett eredményre. Úgy érzem, hogy az orvoslás, a gyógyítás minden szereplőjével történt közmegegyezés; egy jobb felügyeleti rendszer inkább előrevinné a gyógyítás hatékonyságát és a gyógyszerellátást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
