Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
810 kifolyólag érzékelhető egy árrobbanás, aminek a gyártók önmaguktól nem akarnak fékeket szerelni az alakulására. A másik, amit legalább ekkora jelentőségűnek tartok hangsúlyozni, a re ndszerben meglévő pazarlás, ami érinti a gyógyszert rendelő orvosokat éppúgy, mint a fogyasztókat, a betegeket. Egyszerűen cipeljük magunkkal az ingyenesség hamis látszatát, hamis illúzióját, mintha természettől fogva ezek a termékek szükségképpen ingyenes ek, illetve támogatottak lennének. Az a helyzet, hogy annak, ami ingyen van, nincs igazán értéke az emberek szemében. Ami ingyen van, az szükségképpen az emberek mentalitása, magatartása miatt pazarláshoz vezet. Előttem Kökény képviselőtársam említette azt a tényadatot, hogy éves szinten 70 milliárd forint kerül a szemétbe gyógyszer formájában. A saját ismeretségi körömből tudnám hozni hosszasan, vég nélkül azokat a példákat, hogy hogyan vannak tele a lakások fiókjai nem használt, egyébként sok pénzbe kerül ő gyógyszerekkel, amin ott van a szavatossági idő, ami eltelik, lejár, és onnan kezdve már csak a szemétben landolhat ez a drága termék. S az a tapasztalat, hogy az orvosok sem fogják vissza a tollukat akkor, amikor receptet kell kiállítani. Egyébként enne k az egész szabályozási kérdésnek ez a legérzékenyebb pontja véleményem szerint, mert itt egy olyan szakmai meggyőződés az, amivel legalább vitába kell szállni, amit nagyon nehéz felülírni. Nagyon fontos, hogy az orvos a legjobb tudása, a legjobb szakismer ete, a legjobb meggyőződése alapján rendeljen el terápiát, gyógymódot és gyógyszert, ezt ne írja felül a gyógyszergazdaságossági szempont, ugyanakkor mégiscsak legyen valamilyen mértékben figyelembe véve. Feltettem az imént a kérdést, hogy mi lenne, ha ne m változtatnánk ezen, hiszen az ellenzéki oldalon ismételten halljuk, hogy hova ez a nagy sietség, miért kell ilyen nagyon dinamikusan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azt gondolom, könnyen belátható, hogy ha nem változtatnánk ezen a szabályozáson, ami jelen leg van, akkor a betegeknek és éppen a betegeknek kellene többet fizetniük rövid időn belül a gyógyszerekért. Akkor mindannyiunknak, akik járulékfizetők vagyunk, kellene többet fizetni a gyógyszerekért, azért, hogy ez a kassza finanszírozható maradjon. Akk or nem tudnánk teljesíteni a konvergenciaprogramban vállalt követelményeket, akkor folytatódnának azok a teljesen ellenőrizetlen, a nyilvánosság kizárásával születő alkuk, amelyekre időről időre sor kerül a gyártók és az egészségügyi kormányzat között. És hát folytatódna az a pazarlás, gátlástalanul folytatódna az a pazarlás, amelyről az imént szóltam. Mi tehát a változtatás célja? Én nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a költségérzékeny térítési díjak kialakítása, a költséghatékonysági szempont csak az egy ik cél. Ez is fontos, de legalább ennyire fontos a másik cél, amire kísérletet tesz ez a javaslat, és ez egy igazságosabb teherviselés, az igazságosabb teherelosztás. Ennek a területnek legalább öt szereplője van. Azt gondoljuk, hogy mind az öt szereplőnek valamilyen mértékű terhet cipelnie kell ebben a folyamatban. Az öt szereplő: a gyártók, a forgalmazók - legyen az nagyker, kisker, patika ; az orvos, aki elrendeli a gyógyszert; a biztosító, amely fizeti vagy részben fizeti a gyógyszert; és hát a beteg, aki eddig is többékevésbé fizette, hiszen a támogatások köre már régóta nem százszázalékos a termékek többségében. (10.30) Ahhoz, hogy a kasszán belül tudjunk maradni, az egészségügyi kormányzat időről időre újraszabályozta a termékek körét, a támogatás m értékét, zajlott ez a szűkítési folyamat, zajlott az a folyamat, hogy egyre nagyobb teher került át a gyógyszerfogyasztókra. Ez a törvényjavaslat nagyon szisztematikusan végiggondolja mindegyik szereplőnek a felelősségét, és olyan szabályozást próbál meg a jánlani a számunkra, amivel a felelősség megosztható. Ezekből a javaslatokból kitüntetett fontosságúaknak tartom azokat, amelyek a gyártók többlettehervállalásának a szabályozására irányulnak. Nagyon jó javaslatnak tartom azt, hogy kötelező árkedvezményt kell fizetni a forgalom után, merthogy a piaci életben - hogy úgy mondjam -
