Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 24 (24. szám) - Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP):
767 A vita a bizottsági ülésen is elsősorban arról folyt, mint itt az előző napirend keretében, hogy egy kétharmados törvényt, tehát a médiatörvényt felülírja egy feles törvény, a költségvetési törvény. De ez a gyakorlat, mint itt a bizottság ülésén is elhangzott, évek óta tart, tehát nem 2005ben, nem 2004ben, hanem 2000 óta folyamatosan ismétlődik. Ezt mindkét fél kölcsönösen elismerte, és hellyelközzel talán azt is lehet mondani, hogy olyan megegyezés született, hogy e zért is szükség van a médiatörvény módosítására. Hiszen a médiatörvényt ’96ban hoztuk, és az elmúlt tíz év alatt ezen összebékíthetetlen ellentét mellett nagyon sok más összefüggésben is kellene módosítanunk a törvényt. Külön hangsúlyoztuk a bizottság ülé sén, hogy itt gyakorlatilag az ORTT, tehát a testület törvényesen jár el, amikor ezt az átcsoportosítást megteszi, hiszen az Országgyűlés felhatalmazza őket erre a dologra. Tehát a tevékenységük teljesen elfogadható, törvényes, ezt mutatták ki az auditált beszámoló részében, és az auditor is úgy nyilatkozott, hogy korlátozás nélkül teljesen rendben találta a költségvetést. Tehát számszakilag és egyéb szempontokból semmiféle kifogást nem állíthatunk a költségvetéssel szemben. Ezért tisztelettel azt javasolju k az Országgyűlésnek, a tisztelt Háznak, hogy fogadja el az ORTT 2005. évi költségvetését, melyet az előttünk lévő törvényjavaslat tartalmaz. Elnök úr, köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következn ek, 1010 perces időkeretben. Először Jánosi György képviselő úré a szó. DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Már az előző napirendi pontnál, azt gondolom, valamennyiünk számára világossá vált, hogy h ány, de hány ponton fogalmaz pontatlanul az annak idején megszületett médiatörvény. Úgy van, ahogy Keller képviselő úr mondta. Akkor, amikor megalkottuk ezt a törvényt, csak gondoltuk, hogy hogyan fog ez a gyakorlatban működni, hogyan néznek ki a mögötte r ejlő pénzügyi folyamatok, hogyan állnak fel a különböző testületek, és hogy megfelelő finanszírozási alappal rendelkeznek vagy működneke. Itt, ezen a ponton megint csak a törvény pontatlanságával találkozunk. A törvény pontatlanságával persze, amit régóta tudunk már valamennyien, hiszen ez a probléma, az úgynevezett átcsoportosításra szóló felhatalmazási probléma nem új keletű. Már 1998ban felszínre került ez a probléma. Akkor szembesülni kellett azzal a kérdéssel, hogy vane kellő finanszírozási alapja m agának a testületnek a saját működtetéséhez. És akkor bizony szembe kellett nézni egy döntéssel: vagy meghozzuk erre az átcsoportosításra vonatkozó törvényt évről évre, és ezzel biztosítjuk az ORTT működését, vagy ragaszkodunk ahhoz, hogy a médiatörvényben próbáljuk meg kétharmadosan ezt a passzust megfogalmazni, és ha ez nem sikerül, akkor bizony a testület működésének ellehetetlenülésével kell szembenéznünk. A médiatörvény módosítása, azt gondolom, ’95 ó ta nagyon sokszor napirendre került. De ez volt az a kérdés, amiben a mindenkori kormány és a mindenkori ellenzék között a leginkább dúlt - ha úgy tetszik - a politikai háború, vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni, akkor maga a médiaháború. Így szinte reménytelen volt éveken, kormányciklusokon át a médiatörvény módosítása. Így valóban el kellett dönteni, hogy a költségvetési törvény keretei között feles törvényként évről évre ily módon próbáljuk biztosítani az ORTT működését, avagy ellehetetlenül, mert a médiatörvény módosítása maga lehetetlennek bizonyult az elmúlt időszakban. Azt gondolom, hogy jól döntöttek a mindenkori kormányok, mert ’98 óta több kormányzati cikluson keresztül évről évre meghozta a parlament az ORTT működéséhez szükséges feles törv ényben ezt a szabályt, és jó, hogy meghozta, azt gondolom, mert ennek a testületnek működnie kell, mindenképpen működnie kell.
