Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. december 11 (42. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
3221 Ezért a képviselő úr által elmondottakat lényegesnek tartom, és a kormány későbbi munkája szempontjából evidenciában fogjuk tartani. Szeretném, ha ezt a társadalmi megrendelést, társadalmi nyilvánosságot elősegítő eszkö zrendszert bővíthetnénk mind pénzügyi, mind jogszabályi oldalról, mert akkor érezhetjük magunkat nagyobb biztonságban mint fogyasztók, ha ez a társadalmi megrendelés egy nagyon erős civil társadalmi támogatással fog kialakulni Magyarországon is az előttünk járó fogyasztói társadalmak mintáján keresztül. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Eörsi Mátyás frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Egy fontos döntés előtt Magyarország az Európai Unió bővülésével kapcsolatban” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Tisztelt Elnö k Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltást követő 14 évben a magyar parlamenti pártok között egy lényegi konszenzus volt nemcsak arról, hogy Magyarország belépjen az Európai Unióba, hanem arról is vagy abban is, hogy a tagságunk ne csak egy tagsági kártya legyen, hanem Magyarország az Európai Unió tagjaként ossza és erősítse azokat az eszméket, amelyeket általánosságban európai eszméknek hívunk. A tagság, a mögöttünk álló két és fél év talán még nem teszi lehetővé tapasztalatok l evonását (Zaj. - Az elnök csenget.) , azonban két és fél hét elteltével, amikor az Európai Unió következő bővülésére sor kerül, Magyarország egy olyan kihívással fog szembenézni, hogy válaszolnunk kell arra, eleget tettünke fogadkozásainknak, és valóban ké pviseljüke azokat az európai eszméket, amelyekért harcoltunk. Igen, a munkaerőpiaci döntésről beszélek, és ezzel kapcsolatban mindenekelőtt engedjék meg, hogy üdvözöljem a miniszterelnök úr döntését, hogy ezzel kapcsolatban a parlamenti pártokat egy taná cskozásra hívta meg. Ez a döntés valóban több cikluson átívelő döntés lesz hatásait illetően. Ez egy tipikus példája annak, hogy nem elegendő, ha egy kormány egyedül dönti el a kormánypártokkal, hanem az ellenzék képviselőivel együtt hoznak meg egy ilyen f ontos, stratégiai kérdést. Éppen ezért csak merem remélni azt, hogy az ellenzéki pártok, amelyek politikájában oly fontos, központi helyet kapott a térségbeli politika, fontosabbnak tartják, hogy részt vegyenek ebben a stratégiai döntésben, semmint hogy a szokásos, személyes gyűlölködésüknek rendeljék alá döntésüket. Engedjék meg, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a holnapi tanácskozást már megelőzően a liberálisok álláspontjáról önöket tájékoztassam. Először is: az Európai Unió egyik a lapelve a személyek szabad áramlása, mi pedig hiszünk az Európai Unióban, hiszünk a személyek szabad áramlásában, és hiszünk abban, hogy az európai polgárok tudják legjobban eldönteni, hogy hol kívánnak munkát vállalni, és hol kívánnak boldogulni. Másodjár a: Magyarország két és fél éve küzd, harcol azokkal az országokkal, amelyek velünk szemben bezárták a munkaerőpiacukat. Azt mondtuk, hogy ez egy populizmus, nincs erre szükség, ez ellenkezik az Európai Unió alapelvével. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, most, amikor Magyarország fogadhat munkaerőt külföldről, emiatt az álláspontunkat egy ilyen fontos elvi kérdésben nem változtathatjuk meg! Hogyan lehet Magyarországot komolyan venni, ha eddig ezt mondtuk, mert érdekeink így kívánták, majd abban a pillanat ban, amikor a ló másik oldalára kerülünk, homlokegyenest az ellenkezőjét mondanánk? Mi azt akarjuk, hogy Magyarországra felnézzenek, azt akarjuk, hogy a magyar szónak hitele legyen, ezért nekünk azt a politikát, amit elviekben és gyakorlatiakban eddig képv iseltünk, folytatnunk kell a jövőben is. Harmadrészt hadd tegyek egy pragmatikus észrevételt: a magyar munkaerőpiac nem különbözik a dántól vagy a portugáltól. Dániában is azok tudnak leginkább elhelyezkedni, akik dánul beszélnek. Magyarországra is azok a munkavállalók jöhetnek alapvetően, akik beszélni fognak magyarul, ezért,
