Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2874 lehetőleg és átlagosan 20 kilométeres körzeten belül megtalálja a szakrendelések többségét, a belgyógyászatot, a sebészeti szakrendelést, a nőgyógy ászatot, a szemészetet, ahol el tudják végezni a fontosabb diagnosztikai, laboratóriumi, röntgen, ultrahangvizsgálatokat. A jól működő központoknak köszönhetően nem kell a betegeknek kórházba utazni, mert helyben is, a lakóhelyük közelében megkapják a mag as szintű, kórházi kezelést kiváltó járóbetegszakellátásokat. A hagyományos szakrendelési feladatok mellett ezekre a központokra épülve működnek a betegek bejárásos kezelését végző nappali kórházi részlegek, a központok működtethetnek egynapos sebészetet, és szervezhetik, központjai lehetnek az otthoni szakápolásnak is. Amennyiben az ellátott területen nincs az új szabályoknak megfelelő mentőállomás, úgy a fejlesztések során a területi központok részeként kell építeni azokat. Ezáltal sok olyan ellátás kerü l közelebb a beteghez, aminek igénybevételéhez eddig utazni kellett. A területi egészségügyi központok szakmailag szorosan együttműködnek az alapellátással, a háziorvosi rendszerrel és a szociális ellátó hálózattal, így biztosítva a beteg gyógyulásához, áp olásához vezető úton az ellátás egységét. Fontos tudni, hogy jelenleg az ország összesen 168 kistérsége közül 29ben nincs, további 18ban pedig nem megfelelő a járóbetegszakellátás. Kiemelten fejlesztjük azokat a térségeket, ahol jelenleg nincs vagy nem elégséges a szakrendelői hálózat. A jövőben emelt szintű járóbetegszakellátással, nappali kórházi és egynapos ellátásokkal biztosítjuk ezen, ma még ellátatlan kistérségekben is a betegek lakóhelyhez közeli ellátását. Végül szóljunk a negyedik szintről, az alapellátásról! Az új egészségügyben kiemelt szerepe van az alapellátás megerősítésének. A háziorvos nem csupán a gyógyítás első vonala, a beteggel való találkozás első pontja, de a beteg egészségének menedzsere is. Az ő kezében futnak össze a szűrési és a máshol végzett kezelések eredményei, és a háziorvos szervezi szükség esetén a beteg további ellátását, a betegutat is. A háziorvosi rendszer számára biztosítjuk a megfelelő fejlesztési lehetőségeket, amelyek eredményeként a háziorvosi rendelők diagnoszti kai és terápiás kezelési lehetőségei egyaránt javulnak. Ebben kiemelt szerepe van az informatikának is, mert ez teremti meg a távdiagnosztika, a távkonzílium lehetőségét, ez alapozza meg, hogy a háziorvos felkészülten, minden információ és lelet birtokában hozza meg a döntéseit. De az informatika fejlesztése teszi lehetővé annak az elvnek az érvényesítését is, hogy a lelet utazzon, ne a beteg. A megelőzés, kiemelten a szív- és érrendszeri megbetegedések felismerése, kezelése, a betegek gondozása szempontjáb ól is meghatározó jelentősége lesz a pulzus prevenciós központoknak. A szív- és érrendszeri megbetegedések tekintetében speciálisan képzett nővérekre alapozva itt történik a betegek előszűrése, gondozása, ellenőrzése, ideértve a telemedicina lehetőségeit i s. A pulzus prevenciós központok egyúttal az életmódprogramok, betegklubok központjai is. Ezek a központok biztosítják a beteg kapcsolódását az egészségügy rendszeréhez és a népegészségügyi programokhoz. Az intézmények informatikai hálózatba kapcsolása meg könnyíti az előjegyzési rendszerek működését, az időpontra történő betegbejelentkezést, és a betegek számára egy új lehetőség is nyílik: a pulzus prevenciós központokban elérhető ügyfélkapun keresztül a betegek ellenőrizhetik biztosítási státusukat, ellenő rizhetik befizetéseiket és a velük kapcsolatban a biztosító felé elszámolt egészségügyi ellátásokat is. A távolságok leküzdése érdekében megerősítjük, mindenütt egyformán elérhetővé tesszük a mentést és a légi mentést. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Miért lesz jobb az új egészségügy? Az egészségügyi ellátórendszer jelenlegi szerkezete egyrészt aránytalan és igazságtalan, másrészt nem követi a szükségletek változását. Ennek következményeként túl sok az aktív kórházi ágy, ugyanakkor nem elég fejl ett a járóbetegszakellátás. Nagyok és az egészségi állapot különbségeivel nem indokolhatóak a kórházi kapacitások eltérései az egyes országrészek, területek között.
