Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz):
2825 vállalkozásösztönzési területen. Jóe az - képviselőtársaim már fölvetették és bizony negatív módon válaszoltak , hogy minden összesíteni, összpontosítani? A Corvinus Nemzeti Befektetési Zártkörű Részvénytársaság olyan elegánsan hangzik, mintha… Tisztelt barátaim, hát persze, hogy lehet ebből énekes halott, még több is. Lehet ebből nagy dolog, de attól tartok, hogy ez egyfajta olyan gesztus… És az, hogy valamilyen intézményt megnevezünk, kitaláljuk és megnevezzük… Milyen kapacitása, potenciálja, lehetősége, kompetenciája van mindezt csinálni? Honnan kerülnek elő azok a személyek, intézmények? Hogyan? És a költségvetés, valaki említette - Németh Zsolt képviselő úr. Hol van erre a pénz? Költségvetési szezon is van, és bizony… Aztán milyen hasznos volna, ha ebben a szándékban, amit ez a törvényjavaslat kinyilatkoztat, azt is számba vennénk, hogy mik azok a l ehetőségek ott, azokban a magyar falvakban, tájékokon, ahova nézünk. Milyen sokat hallottunk, milyen büszkék vagyunk arra, hogy a székely góbé hogy megoldja a gondjait, a problémáit, olyan szép fafaragásokat vagy olyan gazdasági teljesítményeket hoz létre. (11.10) Tamási Árontól és nem is sorolom, az irodalomból és a történelemből mennyi minden helyre nyúlhatunk. De amikor egy ilyen intézményről van szó a Magyar Országgyűlésben, akkor hogyan felejthetjük el azt, hogy az elkobzott tulajdonok visszaadása a főfőfő fájdalma a magyar gyülekezeteknek, egyesületeknek, községeknek, közösségeknek. Történik, de nem történik, és itt meg úgy teszünk, mintha minden rendben volna, vagy legalábbis semmit se teszünk, ami azt jelenti, hogy nem téma számunkra. Ezt lehetne, és nagyobb gazdasági eredményeket érne el, tisztelt Országgyűlés, megkockáztatom, nagyobb gazdasági eredményeket érne el, nagyobb hatásfoka lenne, ha azok a magyar tulajdonok a magyarok kezébe visszakerülnének, mint az, hogy most zártkörű részvénytársaságo t álmodunk meg valamiről. Ilyen gondolatokkal, tisztelt Országgyűlés, ezeknek a továbbgombolyításával tovább jutnánk, és akkor nem kellene attól tartanunk, amit igen helyesen látott meg Ékes József képviselő úr, Karsai Péter képviselő úr, hogy igen, ami it t látszik, az egy lépés a paternalisztikus rendszer irányába, valami olyasmi, hogy majd a mindenható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , a mindentudó állam vagy kormány, vagy valaki megoldja. (Az elnök ismét csenget.) Ékes ké pviselő úr használta ezt a szót, hogy centralizáció. Nem jó a centralizáció. Éppen e tekintetben a minél szélesebb alapok ígérik a legtöbb teljesítményt. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Ket tő percre megadom a szót Potápi Árpád képviselő úrnak, Fidesz. POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedjék meg, hogy a mai törvénynek a vitáját összehasonlítsam egy kicsit a 2002es státustörvény vitájával, hiszen akkor az új szociali staliberális kormány alakulása után - mindannyian nagyon jól emlékszünk arra - éjjel, hajnalban folytattuk le a vitát, azt hiszem, én magam háromnegyed hatkor kaptam szót. Nyilván így a határon túli magyarok képviselői, a szervezetek képviselői ezen a vit án nem tudtak részt venni. Ma azzal találkozhatunk, ha egy nemzetpolitikai jellegű törvénymódosításról beszélünk, akkor meghívást se kaphatnak a Magyar Országgyűlésbe. Hadd beszéljek egy kicsit az Illyés Közalapítványról mint a közalapítvány kuratóriumi ta gja. Szeretném azt elmondani, hogy 2003ban Szabó Vilmos államtitkár úr kért meg arra, hogy vegyek részt ebben a közalapítványban, vegyek részt ennek a munkájában, és azt hiszem, elmondhatjuk nagy általánosságban a közalapítványról, hogy tényleg a pártpoli tikát félretéve dolgoztunk az előző ciklusokban és most is ebben az alapítványban. Azt gondolom, hogy a demokrácia erősítése a célja a mindenkori parlamentnek. Most ezzel szemben centralizációt láthatunk, hiszen a közalapítványokat bontja le az állam vagy úgy, hogy
