Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2795 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ENSZ meghatározása szerint idézek az 1993as Deklar áció a nők elleni erőszak megszüntetéséről című dokumentumból: “A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában, beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, amelyet az áldozat a családon belül szenved el, ideértve a bánta lmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést és a házasságon belüli nemi erőszakot.” A hét végén civil szervezetek újra demonstráltak, ahogy évről évre megteszik ezt. Ahogy ezt már többször megtettük, mi, liberálisok újra szeretnénk felidézni az al apvető tényeket ezzel kapcsolatban, és újra szeretnénk témává tenni a Parlament falai között ezt a kérdést. A számok megdöbbentőek, hiszen Magyarországon minden egyes napon átlagosan nyolc gyermeket bántalmaznak a felügyeletükkel megbízott felnőttek. Havon ta Magyarországon két gyermeket vernek agyon. A rejtettség, a látencia óriási. Én most itt csak a feltárt, dokumentált esetekről beszélek. A szociológusok becslése szerint ennek a 2030szorosa is lehet a valódi szám. A nők helyzetét tekintve sem sokkal jo bb a helyzet. Hazánkban minden harmadik napon hal meg valaki házastársa, élettársa, volt házastársa vagy volt élettársa erőszakos magatartása következtében. Átlagosan minden héten meghal Magyarországon legalább egy nő a családon belüli erőszak következmény eképpen. Az egyes személyes tragédiákon túl súlyos társadalmi következményei is vannak mindennek, hiszen más kriminológiai jellegű vizsgálatok szerint a felnőtt bántalmazók és erőszakos bűncselekményeket elkövetők több mint 90 - azaz több mint 90 - százalé ka gyermekként erőszak áldozata volt. Az előző parlamenti ciklusban elfogadtunk egy országgyűlési határozatot, amely tételesen feladatokat fogalmazott meg a kormány számára a családon belüli erőszak elleni fellépés ügyében. Ennek legfontosabb feladatait sz eretném most felsorolni. Távol tartó rendelkezés bevezetése, a gyorsított eljárás megteremtése, a tanúvédelmi szabályok szigorítása, egyértelmű, egységes szakmai protokollok a rendőrség, a gyermekvédelem, a szociális szféra, az egészségügyi szféra számára, állami segítségnyújtó rendszer, országos kampány, biztonságos menedékházhálózat. Az előző parlamenti ciklus legvégén, 2005 decemberében gyakorlatilag az összes, a témában érintett minisztériumhoz írásbeli kérdést nyújtottam be, és konkrétan rákérdeztem a rra, hogy az országgyűlési határozattal kapcsolatban melyik minisztérium hogyan érzi, mit teljesített, és mit nem teljesített. Csak felsorolás- és említésszerűen: a Belügyminisztérium válaszában elmondta, hogy BMutasítás, ORFKintézkedés történt a kérdésb en az egységes szakmai protokoll megszületése érdekében. Az Egészségügyi Minisztérium felsorolta, hogy milyen módszertani levelek, milyen szakmai konferenciák voltak ebben a kérdésben. A szociális tárcától megtudhattam azt, hogy a telefonos krízis, segély nyújtó szolgálat fejlesztése ügyében mi minden történt. Ezek nagyon fontos dolgok. De nem véletlenül tartalmazza a kormányprogram sem azt, hogy a családon belüli erőszak bántalmazottait védő törvényeket egyértelművé, hatékonnyá és alkalmazhatóvá kell alakí tani ebben a ciklusban, és nem véletlenül tartalmazza a kormányprogram azt is, hogy az intézményhálózatot, ahova menekülhetnek a bántalmazottak, ahol segítséget kaphatnak, jogi, pszichológiai, ha szükséges, orvosi segítséget, ki kell építeni és fejleszteni kell. A politika tehát nem pipálta ki ezt a feladatot, ahogy a kormányprogram is jelzi, bőven van még mit tenni ebben a kormányzati ciklusban is. Egyrészt a szakmai protokollok megfogalmazása, a konferenciák tekintetében fontos elmondani, hogy szükség van a folyamatosságra, hiszen ez nem egy egyszer elkövethető és ezzel kipipálható dolog. A távol tartó rendelkezés működőképessége a mindennapi életben a jog érvényesülése tekintetében mindenképpen vizsgálat tárgyát kell hogy képezze majd néhány év távlatában , hogy működike az a rendelkezés úgy, ahogy mi azt szerettük volna. A társadalmi szemléletváltásban
