Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
273 foly amatosan javul. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy a központi költségvetés 2005. évi pénzforgalmi hiánya kedvezően alakult, mindamellett, hogy ezt egy egyszerinek minősíthető tényező idézte elő. Ez a megállapítás magában hordozza azt a szükségsz erűséget, hogy a tartós egyensúlyi állapot megteremtése nem odázható tovább. Ha az életszínvonalat jelző mutatókat vizsgáljuk, elmondható, hogy miközben a munkanélküliségi ráta emelkedett, eközben a foglalkoztatottak száma némileg nőtt, az át lagkereset meghaladta a korábbi évi növekedést, az infláció pedig 3,6 százalék körül alakult. Mindezek a mutatók sok mindent jeleznek számunkra: egyfelől látható, hogy a foglalkoztatottságon bizony még jócskán van mit javítani, másfelől az elmúlt évek vált ozó jövedelmi viszonyai összességében javították a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők helyzetét. (16.00) A jövedelmi egyenlőtlenségek vitathatatlanul csökkentek, bár azt is tudjuk, hogy ennek megvolt az ára. A jelentés is utal rá, hogy az államháztart ás nagy ellátórendszereinek struktúrája 2005ben is gyakorlatilag változatlan maradt. Azonban ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a 2005ben végbement előkészületek után ma már hatályba léptek bizonyos nagy jelentőségű változások. Érdemi változást jelent tö bbek között a száz lépés program keretében meghirdetett családtámogatási reform. Az átalakítás a gyermekeket nevelő családok igazságosabb támogatását tűzte ki célul és valósította meg. De ebbe a kategóriába tartozik a szociális segély családi alapúvá tétel e, amely már a korszerű szociálpolitikai gondolkodásmódon alapulva a család jövedelmi helyzetét nemcsak a jogosultság megállapítása szempontjából, hanem a támogatás összegének megállapításánál is figyelembe veszi. További újdonság a munkába állás ösztönzés e terén, hogy fokozatosan megszűnő segéllyel támogatja a visszailleszkedést. Tudjuk, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek semmi más esélyük sincsen, mint hogy támogatásokból próbáljanak megélni. Az utóbbi évek szegénységcsökkentést célzó programjai éppen a zt voltak hivatottak szolgálni, hogy egyre kisebb legyen az ő számuk. Ezért van szükség a foglalkoztatás támogatására, és ezért van szükség jobb és színvonalasabb szociális intézményi ellátásra. Ehhez azonban az kell, hogy az állam bizonyos kiadások, bevét elek szerkezetét átalakítsa. Mi, amikor azt terveztük, azt tervezzük, hogy hozzányúlunk a nagy rendszerekhez, fontos kérdésekhez, akkor ezt nem csak költségvetési okból kívánjuk megtenni, mert minden millió, milliárd elköltésekor az a legfontosabb kérdés, hogy mire és milyen hatékonysággal költjük azokat el. Hangsúlyozom, hogy a családtámogatási rendszert és a hatályos nyugdíjkorrekciós programot, a meglévő nyugdíjakat nem fogják érinteni az egyensúlyteremtéshez szükséges változások, mert nem ezeken kívánun k spórolni. Bár néhány szakértő előszeretettel ajánlja ezt a lehetőséget, úgy látjuk, hogy van más út és mód arra, hogy az egyensúlyt megteremtsük. Ebben nemcsak a kiadások visszafogására van szükség, és főleg nem a gyermekek után járó ellátásokra vagy az idősek biztonságát szolgáló ellátásokra gondolok, hanem a bevételi oldal javítására. Vajon amikor arról beszélnek egyes honfitársaink, hogy mennyien lehetnek közülünk, akik nem is szorulnak rá bizonyos támogatásokra, akkor elgondolkodtake már azon, hogy v ajon mennyien nem fizetnek adót és járulékot, vagy nem annyit, mint amennyi kívánatos lenne? Hát ezen is változtatni kell. Az egyik legnagyobb terület, mellyel mindig kiemelten foglalkozunk, a nyugdíjak kérdése. Már csak azért is, mert itt egyszerre jeleni k meg a múlt, a jelen és a jövő, a ma és a holnap, mert hiszen ez egyaránt érinti a ma még dolgozókat és a ma már nyugdíjasokat. Vegyük sorra röviden, hogy mi is történt 2005ben ezen a téren! A nyugdíjak januárban a törvényi előírások értelmében, amiről m a már nagyon sok szó esett, amiben az infláció és a bérkiáramlás egyformán megjelenik, 6,3 százalékkal növekedtek. Ez az emelés közel 105 milliárd forinttal növelte a kiadásokat. Egyébként ez majdnem 3 millió embert érint. Novemberben évközi kiegészítő és visszamenőleges hatályú emelés történt; ennek mértéke ugyan csak 1 százalék volt, de
