Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
2603 fizetős donorokra, tehát fizetős vérellátókra épül. Az e gy nemzetközi tapasztalat, hogy ahol nem a fizetős vérellátókra épül a véradás, ott sokkal kevesebb a fertőzések száma. Az ingyenes vérellátók között sokkal alacsonyabb például a májgyulladással történő átfertőzöttség, de sokkal kevesebb az esetleges AIDSszel történő átfertőzöttség, vagy egy nagyon fontos és újabban sok új betegséget okozó citomegalo vírussal való átfertőzöttség, tehát gyakorlatilag egy egészségesebb vért biztosít a magyar társadalom számára. (14.00) Ha a Magyar Vöröskereszt költségvetését csonkítjuk, akkor annak nyitunk teret, és annak adunk lehetőséget, hogy ez a Vöröskereszt nem tud megfelelő olyan donort, olyan véradót szervezni, aki ezt a vérellátást biztosítani tudja. Tehát a Magyar Vöröskereszt nem egy olyanfajta általános társadalmi szervezet, nincsen benne semmi olyan jellegű öncélúság, mint más szervezetekben, hanem a legtisztább közcélúságot valósítja meg. Az ide adott pluszforrás százszorosan kamatozik. Nemcsak társadalmi motiváló erő, amelyik elviszi az embereket azokra a helyek re, ahol önkéntesen segítséget nyújthatnak más embereknek, a donorhálózat szervezésében így nemcsak bázisintézménye ez, hanem egyúttal fenntartója annak, hogy mi megfelelő egészségügyi színvonalat tudjunk biztosítani a kórházak, a kórházakban dolgozó orvos ok és így a betegek számára. Itt térnék ki még a koraszülött- és betegújszülöttmentés támogatására, aminek az egész évi költségvetése 400 millió forint volt. Ennek az évnek a közepén ez a szolgálat, ami igazából egy közalapítvány volt, súlyos pénzügyi zav arokkal küszködött. Most ezt a szolgálatot anyagiak hiányában át akarják sorolni a mentőszolgálathoz. Nem alulértékelve a mentőszolgálatnak azt a kiváló teljesítményét, amit a magyar egészségügyben nyújt, de el kell mondanom, hogy ahhoz, hogy valaki korasz ülöttmentést ellásson, szükséges egy alapszakvizsga, amelyik gyermekgyógyászati vagy szülészeti szakvizsga, és mellé kell tenni egy neonatológiai szakvizsgát. Ez egy sokéves képzés, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra áthelyezni egy másik olyan szolg álat keretébe, ahol az orvosok nem állnak rendelkezésre. Ez az összmagyar társadalom számára bagatell pénz, kicsi pénz, de ha elmondom azt, hogy az elmúlt években kezdett a magyar csecsemőhalálozás európai szintűvé válni, ami azt jelenti, hogy 1000 csecsem őből csak öt halt meg, 5 ezrelékes lett, az elmúlt években 2,53 ezrelékkel csökkent a csecsemőhalálozás, ez egy hihetetlen nemzeti érdek, hogy a koraszülöttmentést biztosítani tudjuk. Gondolják el, egy 800 grammos csecsemőt ellátni hihetetlen feladat, nem lehet az, hogy egyik nap az ember egy 80 kilós embert lát el, máskor meg egy 800 grammos csecsemőt. Tehát óriási, hatalmas nemzeti érdek az, hogy ennek az alapítványnak működnie kell. Itt térnék még rá a következőre, ami szintén nagyon fontos és lényegi k érdés, az anyatejellátás problémájára. Az anyatejellátás egyfajta prioritás a gyermekgyógyászatban, mindig is az volt. De kérdezem én, ha az anyatejellátásra nem szánunk elég összeget, akkor azokkal a nagyon hangzatos elvekkel, amiket a kormányunk hangozta tott, hogy prioritást ad a gyerekeknek, a gyerekek ellátásának, a csecsemők ellátásának, vajon tudunke megfelelő biztosítékot adni erre. Tudunke megfelelő biztosítékot arra, amikor hosszú évek folyományaként épült ki a korszerű anyatejellátás? Tudunke a rra biztosítékot adni, hogy kimutatott az, hogy anyatejjel ellátott csecsemők fejlődésén még 20 éves korban az intelligenciakvóciensben is lemérhető, hogy az egy anyatejjel ellátott csecsemő volte, vagy nem? (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Ország gyűlés alelnöke foglalja el.) Tehát csak olyan jellegű dolgokról próbáltam megfogalmazni érveket, amelyeknek az az alapja, hogy ne térjünk ki azok elől a kihívások elől, amilyen kihívásokat nyújt számunkra a környezetünk, nyújt számunkra az Európai Unió. M agyarországon az egészségügyi költségvetést áttekintve a legnagyobb probléma az, hogy az egészségügynek még csak a lehetőségét se adja meg, hogy termelőerővé váljon. Az egészségügy - a kórházak, az egyetemek, az intézmények - megfelelő finanszírozás mellet t, méghozzá olyan jellegű finanszírozás mellett, amelynek megvannak azok a bázisai, amikre fel kell építeni a finanszírozást, igenis termelőerővé válhat, a költségvetésből nem
