Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
2604 visz, hanem pénzt hoz be. Természetesen nem tudja fedezni önmagának a költségeit , de olyan jelentős pluszt ad hozzá a magyar egészségügyhöz és általában Magyarország működéséhez, ami ma az egyik legfontosabb dolog. Ma a környezetünkben egy óriási robbanás van az egészségügyben. Mondok egy példát: Olaszországban, amelyik nem annyiszor nagyobb ország, mint a miénk, körülbelül ötven csontvelőtranszplantációs központ működik; Magyarországon van belőle öt. Ugyanez Németországban a 80 millió lakosra - a 10 millió lakosra jutó csontvelőtranszplantációs központok számához viszonyítva - szint én több. Még mindig nem tudunk tüdőt átültetni, bár a felkészültségünk megvan rá, de anyagi okok miatt, mivel a megfelelő tapasztalatot ki kell alakítani, még mindig külföldön végeztetjük ezt a beavatkozást. Igenis több alkalommal szóltam itt a parlamentbe n a nagy értékű beavatkozásokról. A nagy értékű beavatkozások nélkül egy egészségügy nem tud működni. Az a baj, hogy ha kiváló prevenciót hajtunk végre, akkor annak az az eredménye, hogy élve marad a beteg. Megbetegszik, kiszűrjük, élve marad a beteg, és ú jabb forrásokat kell fordítani rá. Tehát nem úgy van, hogy fogom magamat, és azt mondom, nagyon jó szűrővizsgálatokat csinálok. Kétségtelenül egy kicsivel több alacsonyabb stádiumú beteget szűrök ki, és talán egy kicsivel több az ellátásuk, de nagyobb szám ú beteget hozok be egyáltalán olyan helyzetbe, akinek meg kell oldani a problémáját. Tehát igenis, ha valakinek felfedezzük azt a szűrés kapcsán három hónapos korában, hogy úgynevezett hólyagos, cisztás veséje van, arra számítani kell, hogy azt 30 éves kor ában meg kell vesetranszplantálni, vagy 40 éves korában, mert a tudomány ezt hozza magával, és ez elől nem lehet kitérni. Hangsúlyozom: Magyarországon a költségvetésben a legnagyobb probléma az, hogy azokat a nemzetközi kihívásokat, amelyeket másutt minden ütt akceptálnak... - önök itt ezerszer hivatkoznak az Európai Unióra, de akinek napi kapcsolata van a különböző intézményekkel, az látja, hogy mi mindig kiszolgáltatott, inferióris helyzetben vagyunk velük szemben. Mindig az ő készítményeiket használjuk, m indig az ő módszereiket vesszük át, és még csak lehetőségünk sem volt arra, hogy olyanfajta formákat, olyanfajta módszereket hozzunk be az orvosi gyakorlatba, amikor nekik kell vásárolni tőlünk módszereket, információkat, biológiai anyagokat. Mondok egy pé ldát: ma olyan sejteket, amelyek csontvelőátültetésre alkalmasak, 24 millió forintért vásárolunk az Európai Unióból. Magyarországon nem megfelelő a donorhálózat. Nem fejlesztettük ki anyagiak hiányában a köldökzsinórvérbankhálózatot. Egy köldökzsinórvér , amit Spanyolországból áthoznak, 21 ezer euró. Köldökzsinórvér tömegével van minden szülészeten. Kétségtelen, hogy a szöveti tipizálás drága. De miért nem akarjuk azt, hogy a magyar egészségügy valóban szintén termelőerő legyen? Mindig csak azt mondjuk, h ogy ez csak a kiadásokat növeli, egyik kiadást hozza a másik után, és vonzza és halmozza. Igenis átgondoltabb, megfontoltabb szakmapolitikai döntésekkel lehetőséget kell adni arra, hogy azok a befektetések, amelyeket az orvoslásba befektetnek, valóban term előerővé, forrásokká váljanak, és maguk tegyék gazdaságosabbá az egészségügyet. Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr, a szót. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP. DR. KÉKES I TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A módosító indítványok két köréről szeretnék beszélni. Az első kör a 4., 5., 31., 34. és 46. ajánlási szám alatt megjelölt, általam készített módosító indítványok . (14.10) Egy mondatban az a lényegük, hogy a költségvetés kiadási oldalát, és így a költségvetés hiányát próbáljuk kezelhetőbbé tenni ezekkel az általam tett javaslatokkal.
