Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2535 az adott keretek között maradunk - ez alatt értem természetesen az egyensúly helyreállítására törekvést. Nem kell mondanom, hogy az egyensúly helyreállítása rendkívül fontos. Hiszen egyrészt bizonytalanságot kelt a magyar gazdasággal szembe n, márpedig nekünk az az érdekünk, hogy a befektetők azt lássák, hogy itt, ebben az országban stabil, kiszámítható viszonyok vannak, és ez tükröződik a költségvetésben is. Másrészt szükséges azért is, mert ellenkező esetben tovább folytatódik az adósságáll omány kétségkívül gyors ütemű növekedése, ami viszont elkerülendő, mert ezzel terhet rakunk az utánunk következő generációk vállára. Szóval, abból indultunk ki, hogy nagyjábó l a keret, amiben mozognunk kell, az, amit a költségvetés leír, már csak azért is, mert ráadásul az újonnan csatlakozó országok konvergenciaprogramot kell hogy évente az Európai Unió elé tárjanak. Magyarország letette a maga konvergenciaprogramját, ezt az Európai Unió elfogadta, megjegyzem, azzal persze, hogy nagyon oda fognak figyelni, hogy mennyire képes az ország betartani a konvergenciaprogramban lefektetett elveket. Ezért aztán ennek is meg kell a költségvetésnek felelnie. Nagyon szigorúan adottak tehá t a keretek. Ebből a szempontból volt érdemes vagy érdekes számunkra azt vizsgálni, hogy vajon a módosító indítványok közül melyek azok, amelyek ebben a keretben megmaradva jobbá teszik adott esetben a költségvetést, és ezért az ellenzéki módosító indítván yok közül is akár támogathatóak a kormánypártok számára. Az imént hallottuk az ellenzék egyik frakciója, a Fidesz frakciója módosító indítványainak egy szemelvénygyűjteményét. Hallottunk arról is, hogy milyen forrásokból szándékozik mindezt fedezni. Ugyana kkor, tanulmányozva mindezeket, az ember nem arra a következtetésre jut, hogy itt most van egy alternatíva, vagy egy jó szándékú javaslatcsomag, hanem itt élénken kétfelé válnak a mondottak és a benyújtottak is. Van a dolgok egyik fele, javítsunk az önkorm ányzatok helyzetén, a Vöröskereszt helyzetén, a közgyógyellátottak helyzetén, a gyógyítómegelőző kassza helyzetén és így tovább, és így tovább. Ezek, azt lehet mondani, persze helyes törekvések. Még hozzá tudnám sorolni a pedagógusokat, a nyugdíjasokat, a z egészségügyi dolgozókat és általában mindenkit, aki ebben az országban él. A probléma éppen azzal van, amivel a politikának szembe kell néznie, hogy ezek a lehetőségek, bármilyen jó szándék mellett is, nem adottak számunkra. A másik, amivel persze a poli tikának szembe kellene néznie, az az, hogy az elmúlt években nagyon sokszor követtük el azt a hibát, hogy ez a soksok jó szándék, ami adott esetben akár indokolható döntéseket is tartalmazott, került szembe az ország költségvetés adta lehetőségeivel. E te kintetben nincs különbség az állam háztartása meg a saját otthoni háztartásunk között. A családon belül is mindenkinek vannak különböző igényei, amelyeket akkor lehet kielégíteni, ha ezt a család költségvetése egyébként lehetővé teszi. Ha nem teszi lehetőv é, és kielégítik őket, abból a családnak is nagy problémái szoktak lenni, mert, mondjuk, eladósodik. Ha viszont nem akar eladósodni, akkor döntenie kell a különböző igények között, el kell döntenie, hogy ezeknek most teret engedek, mert annyira indokoltnak látom őket, ezeknek meg most nem, mert az igény kielégítése, bár fájdalmas a döntés, de mégiscsak halasztható. Ez a költségvetés abból indul ki, hogy most olyan helyzet van, hogy a különböző igényeket általában nem lehet kielégíteni, mert a költségvetés h elyzete azt igényli, vagy azt követeli meg tőlünk, hogy bizonyos területeken szigorítsunk, állítsuk meg a kiadásnövekedési folyamatokat, és ezen keresztül próbáljuk az egyensúlyt helyreállítani. Ez persze, nem győzőm hangsúlyozni, nemcsak a jövő évi költsé gvetés kérdése vagy problémája, hanem a reformok éppen azért kellenek, hogy ha az egyensúlyt helyreállítottuk, akkor az a későbbiek során egy fenntartható egyensúly, fenntartható egyensúlyi pálya legyen. Vannak ugyanakkor olyan “igények” - mert ezeket nem is igényszinten közelíteném meg, hanem kötelezettségként , amelyek tekintetében a költségvetésnek engednie kell. Mert mindenfajta szigorítás, mindenfajta egyensúlyi igény mellett mégis vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek helyzete azt indokolja, hog y őket a lehetséges legteljesebb mértékig vonjuk ki a szigorodó vagy szigorító intézkedések hatásainak következményei alól. Az általános vitában felsorolta már több
