Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2536 felszólaló is ezeket a csoportokat, az igazán szegények, rászorulók, a nyugdíjasok, adott e setben a gyermekes családok tartoznak ebbe a körbe. Azt lehet tehát mondani, hogy vannak jogos igények, vannak költségvetési korlátok, ezek megszabják a lehetőségeket, és ezek a korlátok, ezek a lehetőségek megítélésünk szerint ebben a helyzetben, figyelem mel nemzetközi elkötelezettségünkre is, nem léphetőek át. Ezért aztán a kormánypárti módosító indítványok, amennyire azokat megismertem, általában nem is lépik át ezeket a korlátokat. Azok között is lesznek majd feltehetően viták, melyik indokolt, mennyire indokolt, indokolte egy adott tárcától elvenni és egy másikhoz átcsoportosítani, de ezek a módosító indítványok a megadott kereten belül mozognak, nem növelik a költségvetés hiányát, nem térítik le a tervezett egyensúlyi pályáról a költségvetést. Nem így áll a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az ellenzék módosító indítványaival. Megjegyzem, az a probléma, ami most is megjelenik a költségvetési módosító indítványokban, egy évek óta meglévő probléma, amit egy mondatban úgy lehet összefoglalni, hogy vezes sük félre oly módon a választópolgárokat, hogy úgy teszünk, mintha szeretnénk nekik adni valamilyen fantasztikus dolgot, miközben magunk természetesen tudjuk, hogy amit csinálunk, az egyébként tarthatatlan. Aztán az ellenzék még azzal is szokta tetézni min dezt, hogy ráadásul számon kéri a kormányon az egyensúly helyreállítását. Támadja a kormányt, megjegyzem, nagyon helyesen, azért, hogy hogyan lehetett ennyire megbontani az egyensúlyt, hogy lehetett ilyen mértékben növelni a kiadásokat, és ezen keresztül n övelni a hiányt, majd ezek után évről évre, rendre olyan módosító indítványokat ad be, amelyek több tíz milliárddal, időnként 100200 milliárd forinttal növelnék a költségvetési hiányt. Míg az egyik oldalról indokolt a kormány bírálata, ami a kiadások elsz aladását illeti, másrészt ez az indokoltság nem ad felmentést az alól a kötelezettség alól, hogy tegyen le valamilyen alternatív javaslatot az asztalra, és pláne nem engedi meg a helyzet, ha egyszer az ellenzék, mint mondja, ilyen világosan látja a problém át, hogy olyan módosító indítványokkal operáljon, amelyek egyébként alkalmasak lennének elfogadásuk esetén a költségvetés végletes felborítására. (8.40) Azt kell mondanom, hogy a kiadási oldalra tett növekedési javaslatok mindenki részéről jó szándékúaknak tekinthetőek; én magam is szeretnék természetesen mindenkinek több pénzt, több támogatást, több mindenfélét juttatni, megjegyzem: a közösből, mert a javaslatok persze a közösre vonatkoznak. És itt azért attól nem szabad ám eltekinteni, hogy a költségvetés pénze az adófizetők pénze, azért van benne pénz, mert adók és járulékok formájában befizettük, és ha valaki abból túl sokat akar osztani, akkor nem mond mást, mint azt, hogy növeljük meg a költségvetés bevételeit, vagyis vessünk ki még több adót. Az ellen zék javaslatainak a másik oldala, képviselőtársaim, az, ami igazán megalapozatlan, és ezt ki kell mondani. Az a javaslatcsomag, amely előttünk fekszik, amely állítólag 200 milliárd forint átcsoportosítását tartalmazza, az valójában egyszerűen nem létezik. Ami a kamatkiadásokat illeti, ezt a szöveget Varga Mihály képviselőtársamtól érdeklődve hallgathattam már tavaly is meg két évvel ezelőtt is a költségvetési vitában, amely arról szól, hogy vannak betervezett kamatkiadások, de ha ti majd rendesen viselkedte k, akkor a kamatkiadások csökkennek, mert majd akkor a Magyar Nemzeti Bank csökkenti a kamatokat, aztán akkor kevesebb lesz a kamatkiadás, és mi már ezt előre látjuk - mondja az ellenzék , és ezért aztán, mondjuk, 30 milliárd forintot elveszünk a kamatkia dások közül. A dolog természetesen nem így működik, ezt láttuk az elmúlt években számtalanszor. A monetáris politika természetes módon egy más szempontrendszert követ, adott esetben például azt mondja, hogy az inflációt a lehetséges legteljesebb mértékben szorítsuk le, és abban az esetben, ha itt problémát lát, akkor a kamatok emelésével próbálja meg ezt a célját elérni, ami direkt módon érkezik a költségvetésbe hatásként. Benne van természetesen a hiány mértéke és annak hitelből történő finanszírozása is, de azért az mégsem véletlen, hogy a 2007. évi költségvetés összességében több
