Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2471 Két dologra hadd térjek ki. Soltész képviselő úr is említette, hogy megint itt van előttünk egy salátatörvény, ami háromfelé is bontható lett volna. Ha háromfelé bontjuk, akkor tényleg lehetősége lett volna az ellenzéknek arra, hogy ezeknek bizonyos elemeit, amelyek természetesen támogatásra méltóak, azokat támogassuk, de hát ennek a vége az lesz, hogy az ellenzék, azt hiszem, egységesen el fogja a törvénycsomagot utasítani; azé rt fogja, mert több benne a számunkra elutasítandó rész, mint a támogatható. A kormányoldal ezzel a technikával nem adja meg a lehetőséget arra, hogy artikuláltan vagy disztingvált módon fejtsük ki a véleményünket, és ezt a szavazatainkkal is érzékeltessük , hanem egy egységes elutasításra fog minket kényszeríteni a zárószavazáskor. A másik, szintén technikai jellegű dolog és probléma oda vezethető vissza, hogy nem tartja be a jogalkotó, az előterjesztő és a parlamenti többség sem például a jogalkotásról szó ló törvény azon előírásait, amely minden törvénytervezet beterjesztésekor hatástanulmányok mellérendelését írja elő. Hát hogyan fordulhat az elő, hogy 2006. június 1jével életbe lépő törvényeket néhány hónap elteltével alapvetően át kell szabni, mert kide rül, hogy nem működik? Igaza van Béki Gabriellának: íróasztal meg papír meg toll, és akkor törjük az okos fejünket, hogy ebből mi sül ki. Ez sül ki, hogy fél év múlva újra lehet az egészet gondolni, mert kiderül, hogy köze nincs a valósághoz, és nem működi k. Az most egy másik kérdés, hogy természetesen a mostani megszorító csomag és a megszorító intézkedések társadalmi hatására milyen válaszokat tudunk adni, nyilván ez is belejátszik ebbe, na de hát azért nem lenne baj, ha a törvények benyújtását olyan hatá stanulmányok előznék meg, amelyek legalább két évre - mert ezt írja elő egyébként a törvény - előre jeleznék annak gazdasági, társadalmi meg egyéb vonatkozású hatásait. Amíg ezeket a nagyon fontos előírásokat nem vesszük figyelembe, addig nagyon gyakran fo gunk azzal szembesülni, hogy egy törvényt - nem szociális típusú, hanem bármilyen típusú törvényt , mint ahogy a tavalyi esztendőben volt egy ilyen, négy ízben módosítunk; még hatályba sem lépett, már módosítani kellett, mert kiderült, hogy néhány apró do log figyelmen kívül hagyatott. Most engedjék meg, miután nagyon nehéz általános vitában úgy összességében három törvényről véleményt mondani, hogy legalább az első résznek, amelyik a legterjedelmesebb, néhány paragrafusáról egykét megjegyzést tegyek. Mind járt a 2. §t, ami a jegyző fölé rendel bizonyos szakértői feladatokkal vagy szakirányítással megbízott testületet, nem nagyon lehet véleményezni, mert nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy ez a szervezetátalakítás milyen hatásokkal fog járni. Aztán ott van az 5. §, ahol az (1) bekezdés szerinti módosítás a pénzbeli és a természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet vonatkozó részét is idézi. Ez a szabályozás azt je lenti, hogy a kérelem elbírálásakor akkor van illetékessége valamely hatóságnak, ha a kérelmező a lakóhelyén vagy a tartózkodási helyén életvitelszerűen lakik. Azokban az esetekben, ha az életvitelszerűen lakott lakásban nem tud lakóhelyet vagy tartózkodás i helyet létesíteni, akkor nem lesz illetékes szerv a kérelme elbírálására, tehát ebből a rendszerből kiesik. Például ha Budapest IV. kerületében él életvitelszerűen albérletben, viszont a bérbeadó nem járul hozzá sem lakóhely, sem tartózkodási hely bejele ntéséhez, ebben az esetben ez a kérelmező ellátatlan marad. Tehát ezt kezelnie kéne valamilyen formában a javaslatnak. A 9. §t többen idézték és többen megkifogásolták, és én is ezt fogom tenni. Ez a paragrafus rendelkezik úgy, hogy a segély összege ne le hessen több, mint a mindenkori legkisebb havi munkabér nettó összege. Mitől tetszenek azt gondolni, hogy ez majd munkavállalásra fogja ösztönözni a segélyre szorulót? Amikor 1990 és '94 között a Magyar Demokrata Fórum szembetalálta magát a közel egymilliós munkanélküliséggel, és bevezetett egy teljesen új intézményrendszert, a munkanélküliek ellátását célzó intézményrendszert, akkor egy óriási hibát követett el: a munkanélkülijáradékot vagy segélyt nagyon közelítette, sőt majdnem egy szintre hozta az akko ri minimálbérrel. Aminek az lett a következménye, ezt be kell látnunk, hogy sokkal
