Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
2422 Végül is még egyszer megismétlem azt, amit mondtam, olyan értelemben, hogy tisztán, világosan látható legyen mindenki számára. A munkaügyi tanácsok kompetenciájába nem az egyedi döntések tartoznak, úgy, ahogy most mondta, képviselő asszony, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök között a források elosztása, hogy mely eszközökre milyen nagyságrendű források kerüljenek elkülönítésre é s felhasználásra, amit követnek az egyedi döntések, amelyeket természetszerűleg a munkaügyi központok hoznak meg. Még egyszer azt szeretném csak hangsúlyozni, hogy a munkaügyi központok meggyőződésem szerint kellő szakmai felkészültséggel á llnak rendelkezésre, 1516 év gyakorlata, tapasztalata van a hátuk mögött abban a vonatkozásban, hogy az aktuális helyi munkaerőpiaci ismeretek figyelembevételével megfelelő előterjesztéseket tudjanak készíteni a munkaügyi tanácsnak. Ennek a tekintetében, hogy a korábbiakban döntés címszó alatt szerepelt a dolog, vagy a jelen időszakban éppen a figyelemmel kísérés címszava alatt szerepel, az én értékrendem szerint majdnem hogy mindegy, mert egy alapos, megfontolt, szakmai előkészített munka közös konzultat ív eredményeképpen születik a végső döntés a tanáccsal együttesen. Hívhatjuk döntésnek, hívhatjuk másnak, de ez történik, hogy a források felhasználása az egyes eszközök között hogyan történjen meg. Azt gondolom, ez a legfontosabb, ez a leglényegesebb, az, hogy minden olyan forrás, ami a Munkaerőpiaci Alapból decentralizálásra kerül, az csakis szakmai alapon, szakmai megfontoltság alapján, a munkaerőpiaci igényekhez illesztetten kerüljön felhasználásra, és ne másképp. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter ) : Most valóban az írásban előre jelentkezett képviselőknek tudom megadni a szót, Czomba Sándor képviselő úré a szó. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! A foglalkoztatási törvény elég ritkán kerül a parlament elé, ez jó is, meg rossz is. Jó olyan szempontból, hogy úgy tűnik, hogy a törvény működik. Rossz, hogy ha nem jól működik, akkor ritkán van lehetőség módosításra. Én azt javaslom, a tisztánlátás érdekében lépjünk egyet hátra, és nézzük meg, hogy gyakorlat ilag hol is tart ma a foglalkoztatáspolitika. Engedjenek meg itt egy kétperces kitérőt, hadd mondjak el egy olyan élményt, amit személyesen megéltem, és jellemző a mai magyar munkaerőpiacra. Korábban egy munkaügyi kirendeltséget vezettem, és a 2001es árví zkor - a Beregből jövök - az árvízi újjáépítés kapcsán a konzorciumi tagok megkerestek bennünket mint munkaügyi kirendeltséget, hogy szükség van kőművesekre, ácsokra, asztalosokra sürgősen. Nem kérnek támogatást, csak gyorsan elégítsük ki a munkaerőigényük et. Kiértesítettük a kőműveseket, akkortájt éppen 60 kőműves volt a rendszerünkben. A 60 emberből bejött 27, a többiek úgy gondolták, hogy nem szükséges bejönni. A 27 embernek korrekt tájékoztatást tartott a konzorcium vezetője. Előtte egyeztettünk, és kér dezte, hogy mit mondjon ő majd a bérről ezeknek az embereknek. Mondtam neki, hogy: “Nézd, ezeknek az embereknek egy jelentős része feketén foglalkoztatva van, ezt én is tudom, meg te is tudod, tehát ha 50 ezer forintot fogsz mondani, szóba se állnak veled. Tehát egy nettó 80 ezret - 2001et írunk - legalább mondj nekik. - Rendben van.” Elmondta, hogy szállítja, utaztatja őket, minden. Kit érdekel? Maradt 9 ember, a 27ből 9. Kilenc ember bent maradt, és a kilencből egy úriember felállt, és azt mondta, hogy: “főnök, mielőtt bármihez hozzákezdene, napi nettó 10 ezret kérünk, úgy, hogy nem jelent be, meg tetőre nem nagyon mennénk, mert szédülősek vagyunk.” Ezek után összezárta az úriember a mappáját, és azt mondta, hogy menjünk, igyunk egy kávét, és akkor itt f elejtsük el az egészet. Hölgyeim és Uraim! Kettő kőművest tudtunk kiközvetíteni, kettőt, két hónapra, és ez a két kőműves is két hónap múlva visszajött a rendszerbe. Ez is a magyar munkaerőpiac jellemzője ma!
