Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2413 Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Közben nincs lehetőség kétperces felszólalásokra. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZPképviselőcsoport vezérszónokának. GÚR NÁNDOR , az MSZP képvi selőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény, az 1991. évi IV. törvény elég hosszú időt megélt, igaz, sok változtatással egyetemben. Hozzá kell tenni, hogy mondhatjuk talán, hogy a munka vil ágát érintően ezt egy olyan alaptörvénynek lehet tekinteni, amely végigkíséri a hátunk mögött lévő másfél évtizedet, annak azt a folyamatát, ami hol nagyobb keservekkel, hol pedig pozitív változási folyamatokkal párosult az elmúlt 15 esztendőben. Most ez a törvénymódosítás valójában mit is hordoz magában, milyen alapkérdéseket érint? Hármat mindenképpen. Egyrészt azoknak az aktív eszközöknek a rendszerét tekinti át, amelyek az elmúlt esztendők sokasága alatt terepet, lehetőséget kaptak a foglalkoztatási fes zültségek oldására. Mint már elhangzott, közel 40 olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz működik ma, ami ilyenolyan módon, egymást átfedve is segíti ezeknek a kialakult foglalkoztatáspolitikai feszültségeknek a kezelését. Nyilván egy ilyen nagyságrend ű aktív eszközrendszer, aktív háló, bár a speciális élethelyzetekre, a különböző sajátosságú jegyekkel megáldott élethelyzetekre megoldási alternatívák sokaságát kínálja, mégis bizonyos értelemben azt az átfedést hordozza magában, amely már bizonyos vonatk ozásban áttekinthetetlenné is teszi az igénybe vevők részéről elsődlegesen ezeknek a forrásoknak az utolérését. Ezért célszerű és ésszerű, ha egy olyan minimalizálásra, keretek közé való fogásra kerül sor, ami mértékadó támogatási feltételek mellett, érthe tő módon nyilván, és mindezek tekintetében átlátható módon rendezi össze az egészet; gyakorlatilag azoknak a munkáltatóknak a számára, akik ilyen típusú támogatási források mellett kívánnak foglalkoztatni, könnyedebbé teszi a pénzügyi források utolérését. Ez az egyik vetülete, amivel foglalkozik maga a törvénytervezet. A másik, hogy ehhez persze kell egy olyan szolgáltató rendszer, amely folyamatában meggyőződésem szerint erősödő, de a mai sajátosságokhoz illesztett igényeket is figyelembe veszi. Az, ami a munkaerőpiaci hálózat rendszerében ekképpen visszaköszön, és ehhez illeszthetően az érdekegyeztetés színterén is, nyilván ezzel párhuzamosan, meggyőződésem szerint jó úton jár a vonatkozásban is, hogy azoknak a fejlesztési forrásoknak az igénybevételét, a melyek 2007 és '13 között, majd azt követően is elérik Magyarországot, könnyebben integrálhatóvá teszi. Gyakorlatilag mindegy, hogy hogyan és miképpen fogalmazunk, hogy regionalizmusról beszélünk, hogy megyék közötti összefogásról beszélünk, hogy az átjárh atóság lehetőségének a biztosításáról beszélünk, egy a lényeg: ezeknek a forrásoknak a vonatkozásában, amelyek Magyarországot különböző európai uniós pénzeken keresztül megérintik - ilyen például e témakör kapcsán a TÁMOP, a társadalmi modernizációs progra m , könnyed és átjárható utakat teremtsenek. Azt hiszem, ilyen értelemben tehát helyénvaló az az átrendeződési folyamat, amelynek a másik oldalán a szolgáltatások magasabb szintű biztosítása jelenítődik meg. Miről beszélek? Arról, hogy az a kirendeltségi hálózat, amely a munkaügyi központok berkein belül van, a lehetőségekhez illesztetten az adminisztratív terhektől bizonyos értelemben szabaduljon meg, és, mondjuk, központinak mondott kirendeltségek vállalják ezeknek az adminisztratív terheknek a vitelét. Ez megint csak annak a lehetőségét adja meg, hogy a kisebb felületeken, területeken lévő és azokat átfogó kirendeltségek a szolgáltatási szintet tudják erősíteni, növelni. Ez a legfontosabb meggyőződésem szerint, mert mind a munkáltató, mind pedig azon mun kavállalási hajlandósággal bíró emberek számára az az alapvető fontosságú, hogy minél több olyan típusú információhoz juthassanak hozzá, ami az ő helyzetükön tud változtatni, a munkaadók számára pedig a lehetőségek tárházát tudja megmutatni. Gyakorlatilag, mint mondottam, az egyik az intézményrendszer átalakulása, a másik az aktív foglalkoztatáspolitikai kérdéskörök átalakulása, és nem szabad semmiképpen elfeledkezni arról,
