Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - CSAMPA ZSOLT (Fidesz):
2397 Azért az t is tisztázni szeretném, hogy ezek a lenézett emberek, ezek az önök által bagatellizált problémák, ugye, kohóban dolgozó olvasztárok vagy kerámiaipari kemencemunkások, vagy üvegipari munkások, vagy a szakács, egyszerű szakács... - mert azt elfelejtik, hog y ott is több mint 60 fokos hőmérséklet van, egy konyhában, egy vendéglő konyhájában, az sem egészséges munkahely, és gőzök vannak, amik szintén nem egészségesek, hogyha ezt valaki munkaként, mindennapi munkaként végzi. De ugyanígy lehetne sorolni különböz ő tevékenységeket, például a röntgenorvosokat, nővéreket, akik ezzel a tevékenységgel foglalkoznak. Őnélkülük, igaz, nem tudunk élni, igaz? Hát hol van a társadalmi szolidaritás? Milyen alapon tesszük át a járulékfizetést, hogy ők az egészségüket adják mié rtünk, azért, mert mi szeretünk vendéglőbe járni, szeretünk mit tudom én, milyen eszközöket kézbe venni, használni, amelyeket ezek az emberek hoznak létre, ezek a munkatevékenységek hoznak létre. Azon lehet vitatkozni csak, hogy melyik tartozzon ebbe és me lyik nem, de hogy ezek nem kegyeletet kapnak, hogy ez nem egy kegy, hogy elmehetnek előbb nyugdíjba, az biztos, mert az egészségük biztos, hogy károsodik. Mindig lesz olyan ember, aki ilyen munkát vállal, és mindig a társadalom lesz a fogyasztó. Önök a saj át szavazóbázisukat rúgják szét. Önök ezeket az embereket bántják, ezeket! Ezeket állítják szembe a munkaadóikkal. Ha most azt mondja, hogy nem kell fizetni, de a stressz benne van ebben az emberben... Ott van például a buszsofőrök dolga. Filló úr azt mond ta, hogy hát igen, a buszsofőrök ki lettek véve ebből a körből, mert típusonként van ez meghatározva. Mert az már nem is munka, az már nem is stressz, meg semmilyen nagy felelősség nincs azon, aki egy légkondicionált fülkében vezet egy buszt. Igaz, hogy 15 0 ember vagy 200 van mögötte, igaz, hogy a stressztől rákot kapni, szívmegbetegedéseket, koszorúérmegbetegedéseket lehet kapni, ez igaz. Nade milyen alapon veszik ki? Milyen alapon bántják ezeket? Ezek magukból többet adnak. (Csizmár Gábor: Nem.) Dehogyne m! Dehogynem, mert a munkaadójuk elteszi őket másik munkahelyre csak azért, hogy ne kelljen nekik kifizetni ezt a járulékot, de! A munkaadó mindig a gyengébb irányba megy el, nem akar fizetni. Nem akar fizetni, ez egy emberi természet. (14.50) Ez mindenhol a világon így van, Amerikától kezdve mindenütt, amit önök annyira nagyon szeretnek követni. Úgyhogy önök szembeállítják a munkaadót a munkavállalóval. A munkaadó nem akar ennyi járulékot fizetni. Nem most, igaza van, az én unokám idejében, akk or is még hatályban lesz a törvény - önök azt mondják, hogy a jövőt építjük. Ez az én problémám, hogy most csinálunk egy rossz törvényt, ami az én unokámat fogja érinteni. Hát csináljunk jó törvényt, mi konstruktívak vagyunk, de ne oktassanak ki, mert mi s e kővel dobáltuk a repülőt! Kikérem magamnak ezt a hangnemet, amit egyikükmásikuk meg tud ejteni, különösen államtitkár úr jeleskedik a kioktatásban. Én “csak” harmincöt éve dolgozom, munkásként, onnan hozom, az életből a tapasztalatokat, és annak alapján tudok beszélni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kérem, hogy kerüljük - ahogy a Házszabály is megemlíti - a személyeskedő megjegyzéseket odavissza! Felszólalásra következik, és megadom a szót Csampa Zsoltnak, a Fidesz képviselőjének, tízperces időkeretben. Parancsoljon! CSAMPA ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Soltész Miklós képviselőtársam bevezetőjében már utalt arra, hogy egyugya nolyan törvényt tárgyalunk egyszer októberben, tárgyalunk egyszer novemberben, mi a különbség a kettő között. Több képviselőtársam, illetve az elnök úr is utal rá, hogy szűkösek a keretek a paragrafusokkal kapcsolatban, de hogy csak a tárgynál
