Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
2355 kormányzatnak van egy olyan törekvése, mely szerint lehetőleg minél több forrás kerüljön be a központi alapba, és ne közvetlen átadásra. De akkor, amikor Sós Tamás képviselőtársam említette azt, hogy a megrendelő igényeihez kell igazodni, akkor nagyon fontos eleme lehet ennek a törvénynek, amit érint egyébként a közvetlen átadható pénzeszközökne k 75 százalékról 70 százalékra történő csökkentése, tehát amikor közvetlen iskoláknak juttathatunk pénzt, itt a megrendelő igénye megjelenhet. Akkor, amikor egy oktatási intézmény beállít egy céghez, hogy tessék már minket támogatni a szakképzési alap terh ére, akkor számtalanszor találkozunk azzal a szituációval, hogy ha az iskola elismert az adott szakmában, akkor az illető cég támogatni fogja az iskolát a szakképzési alap terhére. Ha nem elismert, akkor nem fogja támogatni. Tehát mikor fogja támogatni? Am ikor olyan konzultatív tevékenységet folytat, hogy a szabad órakeret terhére, a tananyagon belül súlyozás terhére - és sorolhatnám tovább ezeket a módszereket - hogyan lehet az adott térség igényeinek megfelelni, és az adott térség igényeit kiszolgálni. It t most nagyobb térséget értek ez alatt, akár regionális vagy azon is túlnyúló feladatköröket, mert vannak olyan cégek, amelyek ilyen módon fejtik ki a tevékenységüket. Tehát ez a fajta centralizációs törekvés hátrányosan érinti az oktatási intézményeket, a mit nem tudok jó szívvel elfogadni. A következő témakör pedig időközben számomra is nagyjából világossá vált, de azért hadd említsem meg, hogy a törvény maga munkaügyi központok helyett állami foglalkoztatási szervről beszél, és gondolom, itt a másik törvé nnyel összhangban ez úgy nagyjából a helyére fog kerülni remélhetőleg, és csak egy kicsi hiátus keletkezett itt ebben a törvénytervezetben, amely a három törvényt érinti. A továbbiakban szeretném megemlíteni a külső gyakorlóhelyeket. A külső gyakorlóhelyek tekintetében 50 százalék fölötti gyakorlóhelyeket nem alkalmazhatnak az oktatási intézmények, kivétel a művészeti képzés vagy művészeti szakképzés területe. Jelezték a mezőgazdaság területén dolgozók, hogy ezt nem tudják jó szívvel támogatni, hiszen annyi ra szelektív a gyakorlóhelyek lehetősége, vagy az egy gyakorlóhelyen folytatható tevékenység, hogy ezt vagy ki kellene terjeszteni más tevékenységi körökre, vagy általánosságban célszerű lenne fölszabadítani. Szó esett ma már a szakmacsoportonkénti bizotts ágok megszüntetéséről is, egyfajta ilyen integratív szerepet ellátó más bizottság felállításáról van szó. Szintén a gazdaság szereplői nehezményezik ezt, hiszen ha a részletektől, a konkrét végrehajtástól minél távolabbra kerül egy konzultatív testület, an nál kevésbé képes átlátni az ott levő problémákat, noha a rendszerszemlélet tekintetében jobban látja értelemszerűen. De ezeket szakmacsoportonként - ez nem olyan túl sok, ugye, ez húszas nagyságrendű bizottságszámot jelent - célszerűbb lenne fenntartani, a szakmai irányításba jobban bekapcsolódhatnának ezeken keresztül a szakképzésért felelős minisztériumok, és ezen keresztül megvalósulhatna jobban a szakmai tananyagtartalom, a vizsgáztatási követelmények és a hozzá kapcsolódó egyéb dokumentumoknak a felüg yelete. Mert többen említették ma már azt, hogy az ördög a részletekben van, tehát a tananyagtartalmakon keresztül tudunk a munkaerőpiacra befolyást gyakorolni. Tehát, ahogy a miniszter úr mondta, aki fizeti a zenészt, az rendeli a zenét. Tehát hagyjuk, ho gy a piac szereplői közvetlenül és ne csak általánosságban tudjanak bekapcsolódni ebbe a munkába. Szó esett róla, úgyszintén Sós Tamás említette, és az én mondandómhoz is igazodik, ez a bizonyos OKJfelülvizsgálat, és hogy körülbelül 900 szakmából 400 körü li szakma kerül majd kibocsátásra. Ehhez szeretném változatlanul és nyomatékosan kérni, hogy éppen a munkaerőpiac mobilitása érdekében további szakképesítések ingyenességét is tegyük lehetővé, annál is inkább, mert éppen ez az OKJfelülvizsgálat, amely a 4 00 mellett további részszakképesítéseket is megnevez, további részszakképesítéseket is lehetővé tesz, ennek következtében nemhogy 400nál több, hanem még tán 900nál is több szakma fog kikerekedni, ha a részszakképesítéseket is ezekbe beleszámoljuk. Tehát az egész egy kicsit ilyen formában, nem azt mondom, hogy kaotikussá válik, de azok az eredeti célkitűzések, amelyek itt a szakmák számát csökkenteni hivatottak, nem minden tekintetben valósulnak meg.
