Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
228 A költségvetésben és a zárszámadásban nyoma sincs az államháztartás fő problémáját jelentő nagy rendszerek ésszerűsítésének, reformj ának, és mivel a korábbi túlköltekezések következtében teljesen beszűkült a költségvetés mozgástere, olyan lépéseket sem láttunk, amelyek a gazdaság, a vállalkozások aktivitását, a gazdaság élénkítését, a foglalkoztatás javítását stimulálták volna. Tulajdo nképpen azzal is kezdhettem volna ezt a beszédet, hogy mi a költségvetési vita során megmondtuk, hogy mire lehet számítani, és sajnos ismételten, mint minden esztendőben 2002 óta, nekünk lett igazunk. Nem örülünk, csak megjegyzem, hogy érdemes azért az ell enzék hangjára is odafigyelni. Engedjenek meg néhány szót a költségvetés egyensúlyáról. A költségvetési egyensúlyt a kormány külső erőforrások bevonásával kísérelte meg elérni. Az államadósság ebben az esztendőben 1183 milliárd forinttal növekedett, ami a tervezetten felül plusz 392 milliárd forint hitelfelvételt tartalmaz. Ez tulajdonképpen jövőfelélést jelent. Államadósságunk GDParányosan így 62,3 százalékra emelkedett. A költségvetésben szó volt a jövőfelélés másik igen költséges formájáról, a PPPproje ktekről is, de ezekről, az ezekből következő várható kötelezettségekről a zárszámadás összefoglalóan nem számol be, ezek pontos kimutatását természetesen hiányoljuk. A 2005. évi költségvetés külső forrását jelentette az összesen 632 milliárd forintos priva tizációs bevétel, ami, miután lényegileg az egyensúlyi probléma megoldását célozta, egyértelműen vagyonfelélésnek minősíthető. A PPPprojektek nélkül tehát összesen 1815 milliárd forint külső forrást vett igénybe a kormány ahhoz, hogy ezt a rosszul megterv ezett és az ország államháztartásának helyzetéről rossz képet mutató, társadalompolitikailag üres költségvetést visszaráncigálja a szakadék széléről. A tervek ezzel szemben csak körülbelül 1000 milliárd bevonásáról szóltak, ezt sikerült 1815 milliárd forin tra feltornázni. Néhány mondatot engedjenek meg a költségvetési trükkökről, hiszen ezekről is szót kell ejteni. Az államtitkár úr expozéjában vártam, hogy explicit tájékoztatást kapunk az őszödi beszédben bejelentett trükkök egy részéről. Ez sajnos elmarad t. Az, hogy az őszinteség még mindig nem az igazi, sok vonatkozásban tetten érhető a beszámolóban, de ezt legjobban az illusztrálja, hogy a költségvetési hiány és az államadósság adatainál továbbra is a nyugdíjbiztosítási befizetési trükkel csökkentett sz ámok köszönnek vissza. Ennek ma már az EU felé történő prezentáció szempontjából az égadta világon semmi értelme nincs, mert ez a költségvetés egyértelműen mattot adott a kormány korábbi konvergenciaprogramjának, az eurózónába való belépés 2008as időpontj ának. A mai államháztartási helyzet alapján optimista becslésnek tekinthető 2013as vagy 2015ös időpont szempontjából a nyugdíjkorrekció irreleváns. A törvényjavaslat 2. kötetének 851. oldalán végre a realitáshoz közeli számokat látunk a költségvetés hián yának elmúlt négy esztendős alakulásáról. Ez az államháztartási hiány - a pénzforgalmi szemléletű vonatkozást ismertetem - 9,9 százalék volt mínuszban 2002ben, aztán 5,9 2003ban, 6,5 2004ben, 4,7 2005ben. Ezzel szemben körülbelül 4,9 százalék lesz a té ny, hiszen a terv volt ennyi. Ez a táblázat azt mutatja, hogy a kormány a költségvetést az elmúlt négy esztendő során nem tudta kézben tartani, és az eurózónához való közeledés illúzió volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2006. évi hiány 10,1 százalék lesz, akkor láthatjuk, hogy a kormány a választás évében tette fel a művére a koronát. Megjegyzem, hogy mindez csak a rossz kormányzás eredménye, mert semmi külső körülmény nem indokolta a magyar államháztartás csőd közeli állapotba hozását, semmi nem indokolta azt, hogy a már az Európai Unióhoz csatlakozott 10 ország közül Magyarország, a korábbi éllovas lett a sereghajtó. Az államháztartás 2005. évi pénzforgalmi hiánya látszólag kedvezően alakult, de azt egyszeri, a költségvetés helyzetét nem tartósan javító t ényezők idézték elő. A 2005. november 11ei költségvetési módosítás még felfelé, 5,1 százalékra kerekítette a hiányt, ám a hirtelen eladott Budapest Airport 401 milliárdja és a MOLtól párnagázeladás és bányajáradék címen befolyt 80 milliárd megváltoztatta a helyzetet. Ez az egész azt mutatja, hozzáteszem, hogy ez csak egy példa, de
