Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 18 (34. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2022 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Más is mondta már ebben a vitában , hogy ennek a költségvetésnek az igazmondás költségvetésének kell lennie, és ezt én szeretném megismételni. Ez az első költségvetés, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által az új kormány megalakításakor meghirdetett gyökeres fordulat jegyében állí tottak össze, és ennek a jegyében született meg többek között a konvergenciaprogram, és ezekkel van összhangban mindaz, ami előttünk van. Ebből persze olyan dolgok következnek, amelyeknek senki nem örül. Ebből az következik, hogy a költségvetés a korábbiná l magasabb adókra épül. A költségvetés jelentős lépést tesz az egyensúly felé, amikor 10 százalék körüli értékről 67 százalék közötti értékre csökkenti a költségvetés hiányát. Ez egy jelentős hiánycsökkentés még akkor is, ha a 2006os rekordhiányban olyan egyszeri tételek is vannak, amelyek 2007ben már nem jelennek meg. Ezt a hiánycsökkentést elsősorban a bevételek növelésével éri el a költségvetés, de a kiadások mérséklésével is próbálkozik, mint ahogy látjuk. Míg egyik szemünk nevet a hiány csökkenése m iatt, a másik pedig sír, hiszen a közszférában nem nőhetnek a keresetek, és a nyugdíjak emelése sem haladhatja meg az inflációt. Megáll tehát az elmúlt évtized töretlen reálbér- és reálnyugdíjemelkedése. Az persze nem igaz, amit a Fidesz ismételget, hogy valamiféle megélhetési válság alakul ki Magyarországon. Tudjuk valamennyien, hogy az elmúlt négy évben Magyarországon példátlan mértékben, mintegy egyharmadával növekedtek a bérek és a nyugdíjak, de azt is tudjuk, hogy 2007ben a reálbérek mintegy 4 százal ékkal csökkennek, és 12 százalékkal csökkenhet a nyugdíjak reálértéke is. Ennyit tehát elveszítünk az elmúlt négy év mintegy 30 százalékos növekedéséből. Ez semmiképpen nem megélhetési válság, de kétségtelenül családok százezreinek okozhat súlyos gondot, mikor hónapról hónapra összeállítják a maguk háztartási költségvetését. És hasonlóképpen nehézséget okoz majd számos önkormányzatnak, hogy feladatait az eddiginél kevesebb pénzből kell megoldania. Ha ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolnak bennünket, ho gy a 2007es költségvetés megszorító költségvetés, akkor mi nem vonhatjuk kétségbe ezt az állítást, mert egyébként valóban az. Ez a költségvetés ráadásul még felelős költségvetés is, amelyik komoly lépéseket tesz a kialakult feszültségek oldására. De ha mi , kormánypártiak ezt mondjuk, akkor nem hallgathatunk arról, hogyan állt elő ez a helyzet, amelyben most ilyen költségvetést kell tárgyalnunk és elfogadnunk. Mi, kormánypártiak és a pénzügyminiszter sem hallgathat arról, hogy ezt a helyzetet mi hoztuk létr e. Ha a most tárgyalt költségvetés felelős - és ez igaz , akkor el kell ismernünk, hogy az előző évek költségvetései mások voltak. Az is igaz persze, hogy nemcsak az előző négy év költségvetéséről mondhatjuk ezt el, hanem azt megelőzően a Fideszkormány k öltségvetési politikájáról is, a kétéves költségvetésről és az abból kicsempészett állami költekezésről is. De annak a nemzetközileg példátlan hiánynövekedésnek, aminek a levét most isszuk, a nagyobb részéért kétségtelenül mi vagyunk a felelősek, és nem mo nd igazat kormánypárti politikus, ha erről nem beszél. Nekem mint szabad demokrata képviselőnek arról is helyes beszélnem, hogy mi a mi felelősségünk a helyzet kialakulásában. Mi a 2002es kampányban adócsökkentést ígértünk, emellett diplomásminimálbért, autópályaépítést. Amikor a Medgyessykormány a maga száznapos programjában egyszerre emelte a közalkalmazotti béreket, bevezette a tizenharmadik havi nyugdíjat, emelte az ösztöndíjakat, az agrártámogatásokat, a családi pótlékot, akkor mi nem vetettünk szá mot azzal, hogy ezek után az adók csökkentése nehezen lesz tartható. Továbbra is ragaszkodtunk az adók csökkentéséhez, és jórészt ez meg is valósult, eljutottunk oda, hogy a személyi jövedelemadó kétkulcsos, 18 és 36 százalékos, ahogy ezt az SZDSZ egyébkén t ígérte. Mégsem örülhetünk felhőtlenül, mert ennek a lépésnek is szerepe volt a helyzet kialakulásában.
