Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1889 számításaink szerint a szerény nominálértéknövekedés mellett a reál értéknek mintegy 1213 százalékos csökkenésével számol az önkormányzati forrásoknál. Figyelemmel arra, hogy az országban a legnagyobb önkormányzat a főváros, így nyilvánvaló, hogy a legnagyobb veszteséget a fővárosnak kell elszenvednie. Miért sújtja különö sen az önkormányzatokat a 2007. év, és ezen belül az önkormányzatra miért jelenti ez egy beláthatatlan következményekkel járó folyamatnak sajnos nem a kezdetét, hanem a megerősödését? Azért, mert az önkormányzatokat ez a helyzet egy évek óta romló pozíciób an éri. Ha már említettem a fővárost, engedjék meg, hogy konkrét számokat mondjak. A főváros adósságállománya 2005ben 99 milliárd forint volt, 2006ban mintegy 152 milliárd várható, 2007re 180 milliárdot prognosztizálnak, de a számítások szerint a már is mert adósságállomány alapján ez 2010ig mintegy 215220 milliárdra szalad föl. Tehát egy erősen romló pozícióra terhel rá a 2007es költségvetés, amikor újabb forrásokat vonnak el az önkormányzatoktól. Az önkormányzati forráscsökkenés nem szimpátia kérdése ; nem párt, állam kérdése, és ennek megfelelően nyilvánvalóan nem egyik vagy másik érdekcsoport, állampolgár vagy gazdasági erőcsoport ügye. Az önkormányzatok ügye kivétel nélkül minden magyar állampolgár ügye, és kivétel nélkül minden magyar és Magyarorsz ágon gazdálkodó szervezetnek az ügye. Mindenkit érint az egészségügyi alapellátás, érint mindenkit a közoktatás, érint mindenkit a víz, gáz. Tehát egy olyan általános területet sért újabb mértékben a 2007es költségvetés, ami mindegyikünket érinti. Az önko rmányzatokon belül említettem Budapest konkrét számait. Engedjék meg, hogy csak jellemzőül mondjam, hogy például Budapesten az egyik legnagyobb szolgáltató, a Budapesti Közlekedési Vállalat milyen pozícióban várja a 2007es és ezt követő éveket. A BKVnak a 2004es adósságállománya 61 milliárd volt, 2005ben ez 83 milliárd volt, és 2006ra, tehát a folyó évre valahol 9095 milliárd között prognosztizálják. Erre jön rá az újabb hiány. Tisztelt Képviselőtársaim! A BKV mint egy önkormányzati érdekeltségben lev ő vállalat, önmagában is alkalmas ilyen mutatók mellett, hogy bedöntse a főváros költségvetését, és ilyen mutatók mellett a főváros alkalmas arra, hogy bedöntse a Magyar Köztársaság költségvetését. Ha már közlekedési vállalatról és a költségvetésből kiolva sható veszélyforrásokról beszélek, akkor engedjék meg, hogy két mondat erejéig külön érintsem a Magyar Államvasutakat. A 2007es költségvetési javaslat 111 milliárd forint támogatást irányoz elő, és a szöveges indokolásból kitűnően azzal, hogy ezzel javítj ák a Magyar Államvasutak kondícióit. (13.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Nem javítják vele. Ez a 111 milliárd egy kisebbik része annak a törzstőkecsökkentésnek, amelyet az elmúlt három évben szenvedett el az egyébként is száz sebből vérző magyar vasút, a 270 milliárdos törzstőkéjét az elmúlt kétkét és fél évben gyakorlatilag az egynyolcad részére csökkentették. Ez a 111 milliárd, ez a törzstőkeemelés a legsürgetőbb adósságszolgálatra alkalmas, amely adósságszolgálat ma már meghaladja a 35 0 milliárd forintot. Ennek a 350 milliárdos tehernek egy része, kisebb része, mintegy 70 milliárd közép- és hosszú fejlesztési hitel, de közel 300 milliárd forint likvid működési hitel, amelyet az elmaradt közszolgáltatási díjfizetés helyett kormánygaranci ával felvett hitelből fedeztek. Ez a folyamat folytatódik. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy 300 milliárd forintos kormánygaranciával megtámogatott hitel - megint csak azt mondom - önmagában megkérdőjelezi a 2007es költségvetés megalapozását, hiszen ez a tét el nem szerepel ebben a költségvetésben. Elintézett ügynek tekintik az előterjesztők, holott nem az. Sajnos nem az. Bár az volna! S hogy nem is nagyon akarnak ezen változtatni, ezt mutatja, hogy a közel egy évvel ezelőtt az Országgyűlés torkán lenyomott va súti törvénynek a most, napjainkban futó módosítása sem hozza be a közszolgáltatásnak sem a definícióját, sem mértékének a kiszámítási módját. Tehát a kormány ma sem hajlandó ezzel az álságos magatartással felhagyni, és most sem hajlandó elfogadni, hogy
