Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DEÁK ANDRÁS (KDNP):
1880 változtatnia. Meg kell vál toztatnia az életét, mert különben nagy baj lesz. És ezt javaslom magának mint gyógymódot. Ez a polgár aztán elment egy másik orvoshoz, aki harsányan kikacagta az előző orvos véleményét, hazugsággal vádolta, és azt mondta: barátom, jól érzi magát a cigaret tával, jól érzi magát kövéren? - Azt mondja: hát persze, jól érzem magamat. - Akkor meg mit akar csinálni? Ne hallgasson másokra, nincs magának semmi baja. Hogy a maga lábát előbbutóbb amputálni kell? Ugyan már, ne vicceljenek! Aztán telikmúlik az idő, a magyar polgár természetesen a kellemesebbik orvosi tanácsot akarta elfogadni - és fordítsuk le a költségvetésre a dolgot , és elfogadta Gyurcsány miniszterelnök úr javaslatát, aki azt mondta, hogy minden rendben van, mindenki, aki mást mond a magyar gazd aságról, az nyílt hazudozó, a nép ellensége. És sikerült is megválasztatnia magát és az MSZPSZDSZkoalíciót a következő négy évre. Igen ám, de a betegnek egyre jobban fáj a lába. A Fidesz és a kereszténydemokraták eredetileg egy életmódváltoztatással, mu nkahelyteremtéssel, az állami szektor csökkentésével kívántak változtatni a magyar gazdaság helyzetén, de valóban, ezt most egyéni képviselőként mondom, ahogy telikmúlik az idő, a beteg állapota egyre romlik, és valamit már tényleg csinálni kell a lábával . Komolyan felmerül a lehetőség, hogy ma már talán nem is lehet meggyógyítani, tényleg lábat kell amputálni. Gyurcsány doktor pedig azt mondja: kérem, igaz, hogy én régen mást mondtam, de a szakmában mindenki nagyon jól tudja, és aki ért hozzá, az tudhatta volna idáig is, hogy ez a beteg igenis beteg volt, le kell vágni a lábát - de most minek idegesítettük volna időnek előtte? (Szórványos derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Ez a költségvetés, még egyszer mondom, egyéni képviselőként szólok itt, mik or lenne támogatható? Véleményem szerint akkor, hogyha elismerjük azt, hogy a megszorításokra ma már valóban szükség van a gazdaságban, hiszen elmúlt annyi idő, amennyi elmúlt, és a betegség visszafordíthatatlan. Csökkenteni kell a kiadásokat, csökkenteni kell az állami kiadásokat - én ezt elfogadom; növelni kell a terheket, a magyar gazdaság terheit - ezt is elfogadom. De mikor lenne ez támogatható? Akkor lenne támogatható, hogyha megfelelő szimmetria érvényesülne a megszorításokban. A szegények és a gazda gok ugyanúgy arányosan vennék ki a terhekből a részüket, nem az lenne, hogy mindig a szegények fizetnek többet, a gazdagok pedig jól járnak. Ma a magyar gazdaságban a legszegényebbek és a leggazdagabbak talán egész Európában a legtávolabb vannak egymástól, s mégis egyenlőképpen sújtja őket a teher. Támogatható lenne a költségvetésben a megszorítás, hogyha a szimmetria érvényes lenne, és nemcsak a kisvállalkozások, hanem a nagyvállalatok is megfelelően, arányosan vennének részt a teherviselésben. Véleményem szerint támogatható lenne ez a költségvetési megszorítás akkor, hogyha a magyar vállalatok és a külföldi vállalatok egyaránt viselnék a terheket. Akkor azonban, amikor az Audi cég a rá kirótt adót sérelmesnek tartja, és két nap alatt elintézi a kormánynál, hogy - a szolidaritási adónak megfelelő mértékben - a kutatásokra és a tervezésekre fordított költség arányában ezt leírhassa az adóból, akkor azt kell mondanom, hogy egy kiskereskedő, egy fodrász vagy egy vízvezetékszerelő a saját kutatásfejlesztését, ami természetesen nincsen, soha nem fogja tudni leírni az adóból. Milyen arányos teherviselés az, amikor a családoktól jövőre, a számítások szerint évente körülbelül 200 ezer forintot elvonnak? A családoktól 200 ezer forintot évente! Milyen üzenetet fejt k i ez a költségvetés? Azt, hogy a gyereknevelés egyéni szórakozás; nem a nemzet jövőjét jelentő tevékenység, hanem szórakozás, hiszen mindig a szórakozást adóztatjuk meg. A hétfői hozzászólásomban a gázáremelésről beszéltem. Kiszámítottuk, hogy minden házta rtás havi 8 ezer forinttal fog többet fizetni a gázáremelkedés miatt. Én most nem mondom azt, hogy önök azt ígérték, hogy nem lesz gázáremelés. Elmúlt ez az idő, mindannyian jól tudjuk, hogy a
