Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1685 Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2007. évi költségvetésnek számos erénye van: egyrészt szakít a korábbi gyakorla tokkal, képes szembenézni a kialakult helyzettel, és megpróbálja erre az adekvát választ megadni, konzervatív módon tervez - majd erre még a későbbiek során szintén vissza fogok térni , megfelel annak a konvergenciaprogramnak, amit egyébként az Európai Un iónak beadtunk, amit az Európai Unió elfogadott, és amiről mindenki azt mondja egyébként, hogy nincs most más út az ország előtt - megjegyzem, az eddigi felszólalásokban én sem hallottam más útra való utalást akár vagy különböző javaslatokat , és természe tesen a költségvetés megteremti a lehetőségeit, a feltételeit annak is, hogy hozzájussunk az imént említett fejlesztési forrásokhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs más út előttünk, mint az egyensúly helyreállítása. Nincs más út, mert az egyensúly helyreá llítása teremtheti meg valójában a lehetőségeit annak, hogy érdemben lehessen csökkenteni a terheket, és teremti meg a lehetőségeit annak, hogy ezen keresztül versenyképesebbé tegyük a gazdaságunkat. (11.40) Hozzáteszem rögtön, hogy az egyensúly megteremté se nem csak a jövő évről szól, merthogy ráadásul Magyarországnak arra kell törekednie, hogy hosszú távon is egyensúlyi pályára legyen képes állítani költségvetését. Ez az a pont, ahol viszont muszáj és kell beszélni a reformok kérdéséről. Kell azért, mert látjuk, hogy a források szűkösen állnak rendelkezésünkre, ha nézzük a különböző területeket - legyen szó önkormányzatokról, egészségügyről, akár az oktatásról és az oktatásnak különböző intézményeiről , azt látjuk, hogy a szűkösen rendelkezésre álló keret ekből már nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képesek kijönni. Ugyanakkor viszont valamit pedig tennünk kell, mert persze az érdekünk meg az, hogy mindezek az intézmények hatékonyabban működjenek, magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsanak az ezen szol gáltatásokat igénybe vevő polgároknak, és ebből az következik, képviselőtársaim, hogy nem hagyhatjuk ezeket a rendszereket változatlanul. Nem hagyhatjuk az előbb említett okok és feltételek miatt, nem hagyhatjuk azért sem, mert éppen ez a felelősségünk az ezen szolgáltatásokat igénybe vevő tízmillió állampolgárral szemben, és nem hagyhatjuk azért sem, mert abban vagyunk érdekeltek, hogy a jövőben azok a rendszerek, amelyeket az állam működtet és fenntart, mindmind szolgálják Magyarország minél gyorsabb fel zárkóztatásának célját. Éppen ezért én Orbán Viktorral ellentétben azt mondom, hogy nem szabad ezeket változatlanul hagyni, hanem igenis meg kell változtatni őket. Rögtön hozzáteszem, hogy legyen szó önkormányzati igazgatásról, közigazgatásról, az oktatás átalakításáról, az egészségügy átalakításáról, a nyugdíjrendszer átalakításáról, vagy legyen szó akár népesedéspolitikáról, ezért mondjuk és mondom én is újra és újra, hogy le kell ülnünk egymással tárgyalni. Meg kell találni azokat a közösen vállalható me goldásokat, amelyek ezeknek a területeknek az átalakítását segítik, mert ennek minden egyes eleme arról szól, hogy kormányzati ciklusokon átívelő módon találhatunk megoldásokat. Minden döntésünk, amit ezekben hozunk, 51020 éves kitekintéssel valósul majd meg, következményeikben azt jelenti, vagyis nem egy négy éven belüli kormányzati ügyről van ezekben szó. Lehet választani azt is, hogy ne csináljunk semmit. Akkor folytatódik a tovadöcögés, és Magyarország elveszíti az esélyeit. Elveszíti azokat az esélye ket, amelyeket egyébként megragadni - éppen az utánunk következő generációkkal szemben - kötelességünk. Azt javaslom, hogy ezt az utat ne járjuk, hanem járjuk a másikat, amikor szembenézünk azzal, hogy milyen helyzetben van az ország költségvetése, szemben ézünk azzal, hogy milyen rendszereket működtetünk, megvizsgáljuk, hogy vajon ezek a rendszerek működtethetőeke jobban, mint jelenleg, és adott esetben külső források bevonásával még magasabb szinten is, és ha igen, akkor tegyük meg ezeket a szükséges vált oztatásokat. Úgy látom, hogy a vita itt most abba az irányba indult el - és megjegyzem: erről szól, ha jól látom, a népszavazási kezdeményezés , hogy ne tegyünk semmit, ne csináljunk semmit, nekünk minden jó így, ahogy van. Nade, tisztelt képviselőtársaim , tényleg jó az önkormányzati rendszerünk így, ahogy van? Tényleg megfelelő módon működik a közigazgatásunk így, ahogy most működik?
