Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1464 úrnak szól, mert műfajilag más, mint az igazságügyi feladat. Gondolom és remélem, ő inkább Horváth Boldizsár vagy Szilágyi Dezső nyomdokain akar haladni, hogy a nagy magyar igazságügyminiszterekre utaljak. Mert a g yülekezésről és egyebekről szóló törvények bátrabb értelmezésével nem 23án, hanem már hetekkel korábban meg kellett volna szüntetni a Kossuth téri áldatlan állapotokat, legalább a tanyázás méltatlan körülményeit. Mert a megszorításokra készülő kormányzatn ak számolnia kell a demonstrációkkal, és azzal is, hogy egyesek átlépik a határokat. Nos, nem akkor kell riasztani az ötven év körüli rendőri vezetőket, hogy gyerünk nyugdíjba, amíg lehet. Közben persze arra is ügyelni kell, hogy világszerte erősítik a bel biztonsági erőket, és nem gyengítik. Kommunikációs bravúrnak ugyancsak nem nevezhető, ami ez ügyben történt, és talán történik is. Korábban szólhattam már a rendőrség elleni bírálatok riasztó egyoldalúságáról, jóllehet a tárgyszerű bírálat is kaphat elég m uníciót. (14.00) Aki kormányzati szerepre készül, annak ezzel az állománnyal kell fenntartani a rendet a jövőben is, csak a vezetőket lehet és szokás lemészárolni. Minek visszanyomni e szervezetet a baloldalhoz, amikor '90 után sikerült kiszabadítani onnan ? Valóban nem volt sérült, ami mégiscsak legalább említést érdemel? A földön fekvő személy taszító megrugdosása az egyetlen történés? Az elkötött és beindított tankról lehetett tudni, hogy a lövegtorony tűzkész állapotban van? Eleget tett mindenki az akció előtti rendőrségi felszólításnak, vagy a nézelődés vágya erősebb volt? Fölösleges folytatni. Vagy önmagunk rangjához méltóan tudunk minősíteni, vagy közelmúltunkból ismert elfogultsággal, a látottak önkényes csoportosításával és kiemelésekkel ragaszkodunk előre eldöntött ítéleteinkhez. Nem méltó hozzánk és az igazsághoz sem. Tisztelt Ház! Már csak arra kérem önöket, e nehéz napokkal kapcsolatos mondanivalóikat itthon mondják el. Az uniós bizottságok és biztosok véleményt formálhatnak viszonyainkról, de szo cialista vagy néppárti politikusok akár a Benelux államokból, akár attól északra ne nagyon nyilatkozgassanak rólunk! Vagy kimossuk saját szennyesünket, vagy nem vagyunk e világra valók! Egyébként azért se tegyék, mert ez itthon nem fizetődik ki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban és a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Frakcióvezetőhelyettes úr felszólalására a miniszterelnök úr kíván reagálni. Gyurcsány Feren c miniszterelnök urat illeti a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Senki nem vitatja azt, hogy megtanulni a demokratikus kultúrát, megtanulni a demokratikus intézmények működését és működtetését, á ltalában is elsajátítani, hogy hogyan lehet elkerülni társadalmi konfliktusokat, ha azok előállnak, hogyan lehet azok hatását csökkenteni, hát ezt tanulnunk kell együtt. Azt látom, hogy az elmúlt 16 évben kiderült, hogy vannak jobban és kevésbé jól tanuló demokratikus politikusok. Minket a végén a választópolgárok sokasága osztályoz. Ők ítélnek meg, hogy tesszük a dolgunkat vagy sem. Egyetértek azzal, hogy mind Magyarországot képviseljük eltérő felelősséggel, és van egy közös kötelességünk: hogyha nem tudun k segíteni az országnak, legalább ne ártsunk neki. Egyetértek azzal az általános elvi érvényű megfogalmazásával, hogy nemcsak hogy nem szerencsés, hanem talán időnként kifejezetten ártó, ha pontatlanul, helyenként pártoskodóan és egyoldalúan a magyarország i közállapotokról külföldön, időnként nem is eltagadva, hanem azzal kérkedve, bántó módon és sértő módon nyilatkozunk meg. Magam is ezt gondolom erről, de azt hiszem, hogy szerencsés nem beleesni abba a hibába, amelybe valamely elődöm már beleesett, hogy l istát állít össze azokról, akik külföldön így vagy úgy, de nem neki tetsző módon nyilatkoznak Magyarországról. Én ezt soha nem
