Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
1465 fogom elkövetni. Azt gondolom, hogy az ország többsége ugyanakkor azt gondolja, amit a miniszterelnök úr gondol erről az ügyről. Ami a rendőrséget illeti, két nagyon különböző állítást kell tenni egymás mellett. Az egyik, hogy bízunke a magyar rendőrség általános felkészültségében, alkalmasságában, a demokratikus rend melletti elkötelezettségében, vagy sem. Erre a kérdésre a magyar kormánynak és a kormány mögött álló pártoknak az a válasza, hogy igen. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar rendőrség szolgálja Magyarország nyugalmát, szolgálja a demokratikus rendet. Ezért a magyar rendőrséget meg kell védeni minden olyan általános politikai vádtól, amely arra irányul, hogy ezt az elkötelezettségét megkérdőjelezze. Kettő: felvethetőe, hogy ez a rendőrség, miközben olyan jelenségekkel találkozott, amilyenekkel az elmúlt évtizedekben nem, eközben kisebb vagy nagyobb hibát követett el, esetleg felvethető, hogy az eljárása során volt, akinek törvényes jogait megsértette? Nemcsak hogy jogunk ezt a kérdést feltenni, hanem kötelességünk is. Itt is csak az arányosságra hívom föl a figyelmet. Azt hiszem, hogy tévúton jár az, aki heteken és hónapokon k eresztül semmi mást nem csinál, mint a magyar rendőrség demokratikus elkötelezettségébe, szakmai felkészültségébe vetett hitet próbálja meg aláásni, és soha egyetlenegy alkalommal sem nyilvánítja ki azon álláspontját, hogy egyébként hisz a magyar rendőrség felkészültségében, hisz abban, hogy ez a rendőrség támasza a harmadik Magyar Köztársaságnak. Emellé kell hozzátenni mindig azt, ennek hangsúlyozásával, hogy itt, ott meg amott, hogy ha erre van ok, akkor érdemes vizsgálatot folytatni, hogy nem volte olya n eset, amikor hibát követett el egyes fellépésében. Én ezt az utat tartom járhatónak. Ez az út megerősíti ezt a rendőrséget; megerősíti akkor is, amikor segíti abban, hogy bizonyos tévedésekből vagy hibákból levonja a konzekvenciákat. Kérem a Magyar Orszá ggyűlést arra, és kérem a Magyar Országgyűlés azon politikai erőit, akik ezt tekintik dolguknak, a magyar rendőrséget támogassák, segítsék, hogy a rend és a demokratikus Magyarország őrzője és védője legyen. Magunkat pedig figyelmeztetem arra, hogy ez nem kell, nem szabad hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy ha volt hiba és volt tévedés, azt kivizsgáljuk, abból levonjuk a következtetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Bőhm András frakcióvezetőhelyettes úr kért ugyancsak napirend előtt szót, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: “Tegyünk kísérletet…” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! 1990 elején, a z első szabadon választott Országgyűlés megalakulása előtt az akkori politikai pártok képviselői a nagy nyilvánosság előtt bemutatkoztak. Talán emlékszünk sokan arra, hogy egy ország ült a tévé nyilvánossága előtt, és az embereket érdekelte, mit mondanak e zek a politikusok, hogy az egyes pártok miként vélekednek, mit akarnak elérni ebben az országban, milyen országot képzelnek. Hol tartunk ma, miért kellett ezt elmondani? Ma ott tartunk, hogy a politikai pártok egyre érdektelenebbé válnak sajnos a nagyközön ség számára. Majd' mindenki hiteltelenné, őszintétlenné vált, vagy legalábbis így ítélik meg. Miért veszélyes ez? Mert parlamenti demokráciát akartunk. Ma is azt akarjuk, hogy a parlamentben dőljenek el azok a legfontosabb kérdések, amelyek az ország sorsá t közép- és hosszú távon meghatározzák. A magyar politikának egész egyszerűen nem tesz jót, súlyos károkat okoz az a viszony, ami a parlamenti pártok között kialakul. Van egy olyan népszerű tévedés, rendkívül veszélyes tévedés, hogy az utcán felvonuló népt ömegek legitimizálják azt, hogy nem a parlamentben mondunk politikát egymásnak. A történet azért nagyon veszélyes, és erre szeretném fölhívni a figyelmet, mert ma már nem tud megfelelni a radikális szélsőség elvárásainak egyetlen olyan politikai erő sem, n em nyújt eleget, nem ígér eleget,
