Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 13 (30. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
1462 eredményekre jutott az egyházak közötti felekezeti béke erősítése terén, külföldi nagyvárosokban megalapította a magyar kultúrát a nagyvilággal összekötni hivatott modellértékű kulturális központokat. Tisztelt Országgyűlés! Vajon az egykori kultuszminiszterre történő emlékezéssel csupán tisztelegni óhajtunk el őtte? Netán múltba merengő nosztalgiákat kergetünk? Korántsem. Idézzük csak fel az évszámot: 1922ben foglalta el a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széket. Ezt megelőzően az ország kevesebb mint egy évtized alatt átélte az első világháború szörnyűsége it, a forradalmak pusztításait, majd a trianoni katasztrófát. (13.50) Átmeneti állapotban, a gazdasági, pénzügyi, fizikai, erkölcsi romlás mélypontján volt és a lelki apátia könnyen halálossá válható betegségében szenvedett az ország. A kultuszminiszternek ezt a kivérzett, súlyos beteget sikerült talpra állítania azzal, hogy felismerte, a gyógyítást csak a test, a szellem és a lélek együttes kezelésével lehet sikeresen elvégezni, a tágan értelmezett kultúra, azaz az oktatás, a tudomány, a vallás, a sport, a művészetek és az erkölcsi rend megszilárdításának eszközével. Ma ismét nehéz, fájdalmas átmeneti korban élünk. Demográfiai mutatóink tragikusak, fogyóban az életkedvünk, kiürült a pénztárcánk. Iskoláinkat, egyetemeinket, művészeti és sportéletünket, egyhá zi intézményeinket félelmetesen fojtogatja a pénzhiány. A költségvetési számok ismeretében a jövő évi kilátásaink pedig még a jelen helyzetnél is aggasztóbbak. Közállapotaink e súlyos volta a tisztelgő emlékezés mellett tehát kiáltóan aktuálissá teszi a ha jdani kultuszminiszterről való elmélkedést, aki egyebek mellett így vallott magáról: “Ha van valami érdemem a nemzeti ügy körül, akkor ez az, hogy a nagyvonalú takarékosság szükségessége idején áttörhetetlen gátat tudtam emelni az ellen, hogy a kicsinyes t akarékosság be ne törjön a magyar művelődés kertjébe, hogy épp a legkényesebb virágokat tarolta volna le.” Tisztelt Országgyűlés! Előttünk a jó példa: iskolákat építeni, és nem összevonással lerombolni. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes as szony, kérem! DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP) : Mi és ki akadályozhat meg bennünket abban, hogy kövessük? Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Hiller István miniszter urat illeti a kormány részéről a szó , aki reagálni kíván az elhangzottakra. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Helyes és méltó döntésnek tartom, hogy éppen a mai napon, november 13án, az egykori kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kunó születésnapján ön a parlamentben napirend előtt szót kér ebben a témában. Azt gondolom, helyes az a döntés, hogy feleleveníti az emlékét, helyes és jó dolog, hogy sok évtizeddel az után, hogy meghalt, tevékenységét részleteiben is a magyar parlament elé hozza. Korrekt és pontos volt mindaz, amit mondott képviselő asszony, szinte alig szorul kiegészítésre. Hiszen a közoktatás terén valóban a Klebelsberg név iskolaépítést és iskolafelújítást jelent. Mint ahogy a felsőoktatásban is, igen, egy egészen tragikus körülmények közé került országban egyetemeket, klinikákat nemcsak épített, hanem átalakított és korszerűsített. Hozzá kell tenni, hogy a magyar felsőoktatásban az ő nevéhez kapcsolódik oktatás és kutat ás összehangolása, igazából felsőoktatási tudományos munkáról és kutatótevékenységről az ő tevékenysége óta beszélhetünk szervezetten.
