Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz):
1405 hektáros cukorrépatömbök, kukorica- és gabonatömbök voltak, és emlékszün k rá - benne éltünk ebben a világban , amikor a répabarkó az út egyik oldaláról átment a másik oldalára, mert a cukorrépának vagy az egyik tömb volt használható, vagy a mellette lévő, vagy a harmadik, vagy a negyedik a vetésforgó kapcsán, és nem hoztak ez ek semmilyen jó eredményt. Ha azt nézzük, a parcellás gazdálkodásnak is vannak előnyei, hiszen - és itt térek vissza az imént elmondottakhoz - mégiscsak a kicsiknek volna az egyik nagy lehetőség az agrárkörnyezetvédelmi gazdálkodás, mert a tájhoz, a belví zhez, a vízszint alakulásának megfelelően évenként változó vagy annak megfelelő gazdálkodást folytatna az ott lévő. Erre nem alkalmas a nagyüzem, még a táblás gazdálkodás se alkalmas rá, nem még a tömbgazdálkodás, mert a táblás gazdálkodásnak egy feltétele van - az Alföldön legalábbis : a talajvízszintet olyan mélyre kell levinni, hogy egy 150 hektáros vagy egy 80 hektáros területet egyszerre meg lehessen művelni, és ennek bizony nagyon sanyarú következményei szoktak lenni olykorolykor, amikor idő előtt v agy éppen meggondolatlanul levezetjük egy területről a vizet. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ennek a vitának egyetlenegy aspektusához szeretnék hozzászólni, óvni bennünket attól a félreértéstől, hogy a protekcionizmus olyan nagy, csuda módszer és védekezés, mint ahogy időnként elhangzik. Szeretném azt hinni, hogy Gőgös Zoltán államtitkár úg y nem gondolja olyan nagyon komolyan, mint ahogy valaki hallhatta volna a példáját, hogy márpedig Ausztriában az az osztrák fogyasztó csak osztrák terméket vásárol. Tegye patriotizmusból, szolidarizmusból vagy atyafiságból, jó. Én is teszem azt, megnézem, és azt mondom, a magyar terméknek jobb is az íze. Azonban, tisztelt barátaim, meddig megy ez? Van valahol egy határ, amikor azt mondom, hogy én ugyan jó patrióta vagyok, lobogtatom a zászlót, és március 15én túrós csuszát ebédelek, de ha az árkülönbség ol yan nagy a magyar ár és a világpiacról valahonnan jövő ár között, akkor ne vegyük rossz néven, ha a fogyasztó gondolkozik. Mi következik ebből? Az, hogy legyünk versenyképesek. Tehát ugyanolyan hangsúlyt adnék, államtitkár úr, a versenyképesség művelésének , bátorításának, ösztönzésének és ösztökélésének, mint ennek a “vásároljunk hazait” szolidaritásnak. Csupán ennyit kívántam elmondani, nehogy valaki azt gondolja, hogy a Magyar Országgyűlés átbillent a protekcionizmus valamiféle eltúlzott állapotába. Köszö nöm. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Jakab István következik. JAKAB ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologhoz szeretnék röviden hozzászólni, az egyik: üzem, birtokméret- vagy parcellaméret, avagy mi a teendő. 2005ben is m egvolt vagy meglett volna a lehetőség, hogy végre a szétszórt, kis parcellákat egységes, versenyképes birtoktestekké egyesítsük. Ehelyett ma is másról történik a gondolkodás. Azt gondolom, ezt megkerülni nem lehet, 2005ben sem lehetett volna. A másik: az előbb már képviselőtársaim említették, hogy a legjobb piacvédelmi, piacszabályozási eszköz a minőségellenőrzés, beleértve a márkától a tudatos vásárlói magatartás kialakításáig minden ilyen törekvést. Miért? Azért, mert tiszta, egészséges élelmiszer terme lésére ma még Magyarország képes, ma még nem fertőztük el az országot. (16.00)
