Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
1404 Hogy egy példát mondjak: ma Magyarországon száz h ektár üvegházat akar építeni egy holland befektetőcsoport, és ehhez keresik a partnereket, akik természetesen magángazdák 235 hektárral. És kapaszkodjanak meg: ezen a száz hektáron csak egy növényt, paradicsomot akarnak termelni, és nem akarnak se béssze l, se tésszel találkozni, hanem azt mondják, hogy márpedig ők egy piacot fognak kőkeményen meg, és ők fogják diktálni a nagy áruházláncoknak a beszállított mennyiséget és árat. Ez a jövő. Jó, most már ebből a tészből, bészből eljutottunk egy szintre, de én arra kérek mindenkit, lépjünk tovább, és nézzük meg, hogy ez mit fog jelenteni nekünk, milyen lehetőséget fog adni, és ezen az úton induljunk el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Egy kormánypárti kétperces követ kezik, Kis Zoltán képviselő úré a szó. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Így három órával a vita megkezdése után déjŕ vu érzésem van: minden évben ezek a problémák ugyanúgy előjönnek, ugyanúgy megvitatjuk, aztán mindig kialakul egy konszen zuskeresés, de a végén istenigazából nem oldódnak meg a problémák. Valóban így van, ahogy Farkas képviselő úr is mondta, Dániában kettő darab szövetkezés viszi az egész tejpiacot, és kész, be van fejezve, és azon a termékskálán, amit ők állítanak elő, és ő k forgalmaznak, más labdába se rúghat. Ezt viszont egyetlen kormány se tudja megcsinálni termelői hozzáállás nélkül. Ha a termelők egyszerűen nem hajlandóak szövetkezni, vagy ilyen formában nagyon nehézkesen mozdulnak meg, akkor nehéz. Ezt egyedül egy dolo ggal tudjuk támogatni, méghozzá azzal, hogy közgazdasági eszközöket és olyan piaci lehetőséget biztosítunk, ami könnyíti ezt az utat. Az üzemméret- és a birtokméretvitát is tényleg abba kellene hagyni, már ötvenszer megmondtuk, hogy ez üzemhez kötött, és n em ahhoz, hogy melyik az optimális birtoknagyság. Most fölolvasom önöknek az Agrárgazdasági Tanács 4. pontban megfogalmazott véleményét: mielőbb döntéseket kellene hozni olyan, az egész ágazat működését befolyásoló kérdésekben, mint az Egységes Mezőgazdasá gi és Vidékfejlesztési Alap stratégiára épülő konkrét intézkedések, azt SPS bevezetésének időpontja és módja, piaci reformok. Ezt kell megcsinálni, de ezt most nem itt, ezen a vitanapon, hanem akkor tényleg induljon el egy munka akár a mezőgazdasági bizott ság és a kormány együttműködésével, akár egy munkacsoporttal - mert ezen a területen olyan kardinális problémák nincsenek, mint a föld és egyéb dolgok, hanem ezek megoldható és kezelhető dolgok , amiről aztán azt mondom, talán tavaszra már ide tudunk hozn i az Országgyűlés elé, és ebből törvények, kormányrendeletek lesznek, és úgy indulhatnak a gazdák két év múlva az SPSben, az üzemtámogatásban, hogy ezeket a vitákat már elfelejtették, és akkor már csak a piaci szabályozórendszerrel és a hazai piacvédelemm el kell foglalkozni, mert az nagyon fontos, természetesen. ELNÖK (Harrach Péter) : Járvás István következik. JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valójában sokszor foglalkozunk a birtokmérettel, nincs olyan nagy jelentősége. Föld használati méretek vannak egyébként ettől eltérőek, és a földhasználati méretek Magyarországon többékevésbé elfogadhatók, és ezek ki is alakulnak, akár egyéni gazdálkodók, akár társas vállalkozások kialakítják azt a környezetet, amiben ők szeretnének gazd álkodni, és itt a birtokméret nem jelent különösebben gondot, legfeljebb több személytől bérli az ember. Tehát nem alfájaómegája ez a dolog a gazdálkodásnak. Én úgy hiszem, hogy a mozaikhatásnál fontos, hogy ha kimegyünk külterületre, nem biztos, hogy elő nyösek azok a gazdálkodási formák, amelyek a hetvenes években voltak, amikor már nem is táblás gazdálkodásról, hanem tömbgazdálkodásról beszéltünk, amikor esetenként 400500 vagy 1000
