Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvénynek a vállalkozói “körbetartozások” mérséklése céljából történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÉKESI TIBOR, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója:
139 meghatározott dokumentumok, így a teljesítési nyilatkozat benyújtása esetére vállalja, hogy fizetni fog az alvállalkozónak. A kötelezett az inkasszó elkerülése érdekébe n természetesen az értékhatár alatt is nyújthat akkreditívet a jogosultnak. A javaslat szerinti módosítást erősíti, hogy a kormány szándéka szerint nyilvánosságra kell hozni a 100 millió forint feletti közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekkel kapcsolatos kifizetések kedvezményezettjeit, a kifizetések idejét és összegét. Így a fővállalkozó nyilván nem hivatkozhat majd arra, hogy a pénzt az ajánlatkérőtől nem kapta meg. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy jeleztem önöknek, a vállalkozói körbetartozások szerteágazó problémát jelentenek. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a közbeszerzési eljárások alapján kötött szerződések terén kívánja enyhíteni a körbetartozás jelenségét. A javaslat célja az, hogy javítsa az alvállalkozók és a tartozási lánc további tag jainak pozícióját, erősítse a fizetési fegyelmet. A javaslat nem titkolt célja az is, hogy erősítse a jellemzően alvállalkozói pozícióban lévő kis- és középvállalkozásokat. Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a törvényjava slat elfogadását. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kékesi Tibornak, a költségvetési bizottság előadójának, ötperces időkeretben. Parancsoljon! DR. KÉKESI T IBOR , a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ahogy az expozéban is elhangzott, közismert és valós probléma a vállalkozói lánctartozások kérdése. Ennek a m értéke különféle becslések alapján ugyan eltérő, de jelen esetben egy részére, egy jelentős részére a közpénzekből, a közbeszerzések alapján történő ilyen típusú tartozások megakadályozásának céljára született a törvényjavaslat. A törvényjavaslat tehát els ősorban azokban a vállalkozói, alvállalkozói viszonyokban érvényesül, ahol az állami, önkormányzati megrendelések fogalmazódnak meg. Azonban az köztudomású, hogy ilyenek jelentős mértékben olyan területeken is jelentkeznek, ahol monopol, oligopol vagy vala milyen tisztességtelen piaci magatartásra, erőfölényre okot adó körülmény felmerülhet. Azt hiszem, ilyet sokan tudnánk sorolni. (18.50) Ezzel együtt mindenképpen támogatandó, hogy legalább egy lényeges részterületen megoldást kínál a törvé nyjavaslat a lánctartozások megakadályozására, a sor végén állók, a likviditás, a finanszírozás szempontjából legkényesebb vállalkozók minél hamarabbi megfelelő, a jó teljesítés eseténi pénzhez, a munkájuk ellenértékéhez való jutására. Ugyanakkor a törvény javaslat által kínált megoldásoknál bizonyos óvatossággal kell közelítenünk ahhoz, amit leírva, megfogalmazva látunk. Bizonyos értékhatár felett az okmányos meghitelezés, az akkreditív kerülne bevezetésre, ezen értékhatár alatt pedig az azonnali beszedési megbízás, inkasszó, a conto, ki hogy ismeri ezeket a fogalmakat. Úgy gondolom, ezek önmagukban jó ötletek. A lényeges különbséget abban látom a kétféle eljárás között, hogy az egyik esetében a bank önmagában már garantálja a pénzügyi fedezet meglétét, tehá t a bizonylatok benyújtását követően rendelkezésre is áll a pénz, azonnali beszedési megbízás esetén pedig csak az elsőbbség, a “mindent előzve ezt kell kifizetni” állapota áll fenn. Itt a pénzügyi fedezet megléte előre nem tudható, nem ismerhető, bár felt ételezhető. A beszedések, a fizetések alapjai azonban - eltérően a korábbiaktól - már nem a fizetni szándékozó pénzindítási tevékenysége, hanem éppen a pénzt váró szolgáltató kezdeményezése.
