Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
1346 eddig kormányrendeleti szinten szabályozott tanácsadó tes tület, amely tanácsadó testület valójában nem lesz független a kormánytól. Nem is fog megfelelni ezért, megjegyzem, ezt egyébként Vígh képviselő asszony elmondta az imént, az uniós irányelvnek. Erre mondja Répássy képviselő úr, hogy egy ilyen kormányfüggő tanácsadó testületre semmi szükség nincs. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Gusztos Péter képviselő úr hozzászólása következik kettőperces időkeretben. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönö m szépen. Tévedtem, képviselő úr, pontatlanul idéztem, illetve pontosan idéztem, de tévesen interpretáltam Répássy képviselő úr szavait, ezért a tévedésért elnézést kérek. Ezt a tévedést természetesen nem menti az sem, hogy annak idején, amikor az alaptör vényjavaslatról vitatkoztunk, megfogalmazódtak kételyek azzal kapcsolatban, hogy megfelelő megoldást választotte annak idején a kormány, hogy egy ilyen közigazgatási hatósággal próbálja meg megoldani ezt a kérdést. Mondom még egyszer, ez nem menti az előz ő tévedésemet, amiért még egyszer elnézést kérek önöktől és a jelen nem lévő, ártatlanul meghurcolt Répássy képviselő úrtól is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről Salamon László ké pviselő úr előre bejelentett hozzászólása következik, 8 perces időkeretben. DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az ismeretes, és most is többször elhangzott, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt 2003ban alkotta meg az Országgyűlés. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ennek a 2003as törvénynek a második módosítási kísérlete. Mielőtt még a tárgyalt kérdések érdemébe bocsátkoznék, meg kell állapítanu nk, hogy egy olyan törvény, amelyet megalkotásától számított három éven belül a törvényalkotó kétszer is szükségesnek tart átfogóan módosítani, eleve silány, selejtes alkotás; iskolapéldája a kellően végig nem gondolt, megfontolatlan törvényalkotói munkána k. Mi az eredeti törvényjavaslat vitájában elmondtuk véleményünket. Rámutattunk arra, hogy az esélyegyenlőség kérdéseit nem lehet ilyen absztrakt törvény útján szabályozni, és felhívtuk kormánypárti képviselőtársaink figyelmét a törvényi megoldások részlet einek hibáira is. Itt most egyébként képviselőtársaim - kétpercesekben megelőlegezve - ennek a vitának a legfontosabb sarkpontjait hallhatták is. Az akkori véleménynyilvánításunk, véleményünk elmondása hiábavalónak bizonyult, és részben ennek is következmé nye az, hogy újból és újból neki kell gyürkőzni az eredeti törvény kijavításának. Az is a felületes eljárást bizonyítja, hogy az uniós irányelv már 2000ben megszületett, vagyis figyelembevételének adva volt a lehetősége a törvény 2003ban történt megalkot ása során is. Ha már az esélyegyenlőségről beszélünk, nem tekinthetünk el ennek a társadalmi igénynek szélesebb dimenzióban, általánosságban történő vizsgálatától. Az esélyegyenlőség valódi megvalósulása nem teljesül csupán a törvényben szabályozni kívánt problémák rendezésével. A magyar társadalmat ma elsősorban a szociális jellegű esélyegyenlőtlenség nyomasztja. A valódi esélyegyenlőség azt jelenti, hogy legyen mindenkinek azonos esélye az egészségügyi ellátáshoz, a tisztességes megélhetést biztosító keny érhez, a köz- és felsőoktatásban történő részvételhez, a nehezen megszerzett társadalmi státusának megőrzéséhez. A gyurcsányi kormánypolitika ezekkel a célkitűzésekkel szöges ellentétben áll. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában nem szokásos rés zletekben elveszni. A törvényjavaslat néhány megoldásával azonban már ebben a vitaszakaszban is fontosnak tartom
