Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
1274 Szó volt arról is, hogy beindul a megváltozott munkaképességűek és a nem véglegesen rokkant emberek felülvizsgálatának átalakítása. A kérdést még Horváth Zsolt kisebbségi vélemény kapcsán tette fe l önöknek. Nem válaszoltak arra, hogy milyen módon, hogyan kapnak jelzést arra vonatkozóan, hogy mikor kell idő előtt felülvizsgálatra behívni a rokkant embert, ki teszi majd a bejelentést. Ezek a javaslatok mind egyetlen célt szolgálnak, azt, hogy az önök rossz gazdaságpolitikája eredményeként valamivel növeljék az államkasszát, és ezt sajnos éppen a nyugdíjba készülőkön és a nyugdíj mellett dolgozókon fogják végrehajtani. Ezért ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.) EL NÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Borsos József képviselő úrnak, a Fideszfrakcióból. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én csatlakoznék Csákabonyi képviselőtársamhoz, aki azt mondta, hogy a jelentősége nagyon nagy ennek a jogszab álynak. Ebben egyetértek, csak azt kellene felmérni, hogy ez a jelentőség milyen nagy és kinek milyen nagy, és az az igazságosság, amiről beszélnek, az kinek az igazsága, és akkor innentől kezdve lehet ezt az egészet végiggondolni. Mert ugyanazzal a módsze rrel vagy technikával találkozom ennél a jogszabálynál is, mint amivel találkoztam az egészségügy úgynevezett reformjáról szóló jogszabálynál. Ez nevezetesen arról szól, hogy egyfajta tünetet egyfajta szemszögből, egyfajta szempontból kiragadnak, és erre p róbálnak meg valamiféle, általában pénzügyi természetű választ adni, holott mi azért valamiféle társadalomban élünk, még ha sokszor nem is nagyon úgy néz ki a mindennapokban. Tehát a nyugdíjrendszernél is önmagában arról vitatkozni vagy arról beszélni, hog y meg kell reformálni ezt a nyugdíjrendszert, nem sok értelmét látom, mert ezt össze kellene kapcsolni a társadalomnak az egyéb tulajdonságaival, azzal, hogy mennyire érett, azzal, hogy mennyire jogkövető, milyen a magatartása, milyen az egészségügyi állap ota, és egyáltalán a más egyéb társadalmi ellátórendszerek hogyan is állnak. Tehát nem elsősorban finanszírozási kérdésről van szó, és én ezt a felismerést nem látom az önök hozzászólásaiból, hiszen itt egyénekről, egyéni életutakról van szó. És amikor Gön dör képviselőtársam arról beszél, hogy demagógiahalmazzal találkozik a mi képviselőink hozzászólásában, akkor azért felhívnám arra a figyelmet, amire ön is utalt, csak kicsit csúsztatva, hogy ezeknek az embereknek a nagy része, akik most nyugdíjasok, egy o lyanfajta, mondjuk úgy, hogy társadalmi szerződés után kapták meg a nyugdíjukat, amit nagyon nem nevezhetünk társadalmi szerződésnek, ami normális, tisztességes államokban van, hanem egy kommunizmus című mutatványban szerezték meg a szolgálati idejüket, sz erezték meg a nyugdíjjogosultságukat. És ezek után önök nem azzal foglalkoznak, hogy az őket ért sérelmeket helyre tegyék, hanem valami egészen mással. Miről is van szó? Azt mondják - és a demagógiának ez is az egyik része , hogy itt most aztán azonnal, d e nagyon sürgősen lépni kell, lóhalálában, kutyafuttában megpróbálnak elfogadtatni megint valamit az Országgyűléssel, holott amikor egy nyugdíjrendszernek vagy bármilyen nagy ellátórendszernek a fenntarthatóságáról beszélünk, különösen, amikor nyugdíjrends zer fenntarthatóságáról beszélünk, akkor nem egykét éves időtávlatban kell gondolkozni, itt minimum százéves időtávlatokban gondolkodunk, legalábbis normális demokráciában ez így szokás. És ebben az esetben nem kell arra hivatkozni, és nagyon fals arra hi vatkozni, hogy ezt követeli meg a piac, meg ezt követelik meg a befektetők meg a gazdaság állapota és minden egyéb. Ez nem igaz, hiszen a piac részéről, a gazdaság részéről bőven elég az, ha megvan az az egyértelmű politikai szándék, hogy a rendszeren való ban akarunk változtatni, és itt már nem fog múlni egykét hónapon vagy egykét éven az ő türelmük vagy a hozzáállásuk pozitív irányban. És egyáltalán a nyugdíjrendszer megváltoztatásáról - nyugateurópai minták alapján azt mondhatjuk - egyáltalán akkor érd emes beszélni, amikor már a munkanyugdíjak rendszere úgyahogy, nagyjából egyensúlyban van, és utána tudunk az egész rendszerről beszélni.
