Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz):
1275 Mit értünk az alatt, hogy a munkanyugdíjak rendszere egyensúlyban van? Az átlagnyugdíj 2006 elején a statisztikai ada tok szerint úgy nagyjából meghaladta a 60 ezer forintot. Ez a nettó béreknek nagyjából 60 százaléka körül van, mint ahogy itt önöktől is hallottuk. Ha azonban ezt összevetjük azzal, hogy NyugatEurópában azt tapasztaljuk, hogy általában a nyugdíjak olyan 7 080 százalék körül vannak az átlagkeresethez képest - és különféle kutatások azt bizonyítják, hogy nagyjából ez a szint az, ami biztosítani tudja az életszínvonal visszaesése nélkül a nyugdíjba menőnek az addigi életszínvonalát , akkor nagyon érdekes ez a mi átlagos 60 százalékunk. Most arról ne beszéljünk, hogy az átlagbérek hogyan viszonyulnak egymáshoz, nominálisan ez hogyan néz ki, de ez a 60 százalék nálunk úgy jön ki, hogy van ennél sokkal alacsonyabb, mint ahogy erre már voltak utalások. Ezek jobbá ra azok az emberek, akik még az előző rendszerben szerezték meg a nyugdíjjogosultságaikat vagy a nyugdíjjogosultságra lehetőséget adó éveiknek a java részét. Az is elhangzott az önök részéről, hogy a mostanában nyugdíjba menőknél pedig eléri már ezt a 80 s zázalékot. Tehát azokat az embereket akarják visszanyomni egy olyan szintre, ahol már elértük azt, hogy nagyjából azt a helyettesítési rátát tudják megkapni nyugdíjban, mint ami a nyugateurópai átlag; és nem azzal foglalkozunk, hogy azokat hozzuk magasabb szintre, akik ez alatt vannak, hanem fogjuk vissza azokat, akiket már nagyjából abba a helyzetbe tudnánk hozni, hogy egy normális európai szinten tudjanak nyugdíjat kapni. Tehát azt lehet elmondani - és a copyrightot Bokros Lajostól vettem , hogy az önök kezében politikai cukorkaosztogatássá vált a nyugdíjkérdés. Gondoljunk csak a 19 ezer forintra, vagy gondoljunk a 13. havi nyugdíjra és így tovább! (Dr. Schvarcz Tibor: 14. havi!) Ugyanakkor azt nem veszik figyelembe, hogy a fő oka annak, hogy a rendszerr e azt lehet mondani, hogy fenntarthatatlan, az, hogy kevés a járulékfizető. Világbajnokok vagyunk az ifjúsági munkanélküliségben. Tessék megnézni, államtitkár úr, az idevonatkozó statisztikákat! Elértük az Európai Unió átlagát a munkanélküliségi mutatókban , jövőre meghaladjuk. Ez benne van egyébként az önök konvergenciaprogramjában is. És ebben a környezetben elhangzik az önök szájából, hogy nagyon sokan választják - választják! - az előrehozott öregségi nyugdíjat. Hát könyörgök, a választás az, amikor szab adon eldönthetem, hogy melyik irányba próbálok menni! Ezeknek az embereknek a java része kényszerből menekül ezekbe a lehetőségekbe. Hát nincs munkahely! (21.50) És hogyha ez demagógia, amit Göndör képviselő úr mond, és ez az önök adataiból hangzott el, 94 százalék megy előbb nyugdíjba, mint a rendes nyugdíjkorhatár - így van? , és ebből 16 százalék vállal munkát. (Göndör István: Ott dolgoztál, tudnod kéne!) Uraim! Én az önök helyében inkább annak örülnék, hogyha hatvanéves korukban az embereknek nem 16 sz ázaléka tudna még munkát vállalni, hanem ennél jóval több. Akkor mi van azzal a 16 százalék fölötti résszel, aki ezt a lehetőséget választotta? Vajon miért ment oda? Munka vagy nyugdíj kérdése. Az a kérdés, hogy ez most mit fog indukálni. Nem azt fogja ind ukálni, mint amit ettől önök várnak, hogy majd a nyugdíjasok kivonulnak a munkaerőpiacról, és átadják a helyüket a fiataloknak, mert ilyenfajta munkaerőpiaci összefüggés nincs, a világon sehol nincs, Magyarország sincs, és nem is lesz. Azt fogják vele elé rni, hogy a feketegazdaságot fogják növelni, mert feketén fogják foglalkoztatni ezeket a nyugdíjasokat. Érdemes lenne ezen elgondolkozniuk. És azért itt érdemes visszatérni egy kicsit a magánnyugdíjpénztári kérdésre. Azt is lóhalálában fogadtatták el az O rszággyűléssel, akkor még egy részvénytársaság közgazdasági osztályán dolgozóként, személyi ügyekkel foglalkozóként éltem át ezt, és az előbb is elhangzott többek szájából, hogy a hiány egy része ebből fakad. És itt megint tévedésben vannak, amikor önök ál landóan reformokról beszélnek, tehát reformlázban égnek, de azt nem veszik figyelembe, hogy minden reformnak, mindennek, amit átalakítunk, annak költségei vannak. Ha egy rendszert teljes mértékben átalakítunk, akkor annak költsége van, ezt a költséget akar ják most önök ráverni egy szűk rétegre, azokra, akik most mennek nyugdíjba.
