Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 6 (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1248 Mielőtt erre rátérnék, azért néhány érvet magam is hadd sorakoztassak fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a szigorító intézkedések, bármennyire fájdalmasak, véleményem szerint is alapvetően szükségesek, egyszerűen azért, mert utalt rá államtitkár úr is, a tényleges nyugdíjbavonulási korcentrum messze alatta van az irányadó 62 évnek. Elhangzottak ezek a számok, hogy átlagosan az öregségi nyugdíjba 58,6 éves életkorban megy a többség, tehát ez a korcentrum; nőknél kicsit alacsonyabb, 57,7 ez a korcentrum, férfiaknál 60,1. De ha tekintetbe vesszük azt is, hogy rokkantnyugdíjba milyen sokan és mennyivel korábban mennek el az egészségi állapotuk miatt, ahol a korcentrum 50 év, akkor azt gondolom, könnyű belátni, hogy ezt a korcentrumot mu száj egy kicsit följebb tolni különböző eszközökkel. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ez a törvénymódosítás négyfajta szigorítást is tartalmaz, olyan szigorítások ezek, amelyekkel megpróbálja az előterjesztő, amíg cs ak lehet, munkában tartani az érintetteket. Ezek közül valóban első helyen azért szeretnék az előrehozott nyugdíjazásról beszélni, mert ez az a kérdés, ennek az újraszabályozása, amelyben nekem is vitám van a tárcával. (19.30) Azt gondolom, hogy helytelen az a megoldás, amit a törvényjavaslat tartalmaz, az tudniillik, hogy szemben áll a korábbi, '97es reformbeli szabályozással, amiben következetesen érvényesítettük azt a szempontot, hogy a ledolgozott évek száma, a szolgálati idő hossza fontosabb, mint mag a a korhatár. Fontosabb azért, mert kinekkinek a saját életpályája, saját életútja eltérő, van, aki egészen korán kezd dolgozni, és mire eléri a 60 évet, addigra már 44 év szolgálati idő van a tarsolyában, és van, aki szerencsésebb, később kezd el dolgozn i, aztán szüneteket is tart, urambocsá, szünetekre is kényszerül. Különösen, amióta '90 óta a gazdasági rendszerváltás következtében megnőtt a munkanélküliség, ilyen kényszerévek is előadódhatnak. Mindez azt jelenti, hogy nem egyformán pakolunk bele abba a bizonyos nyugdíjkasszába, amiről tudjuk pontosan, hogy jó néhány éve deficites lett, és tudjuk pontosan, hogy ezeket a szigorító intézkedéseket a finanszírozásképesség fenntartása érdekében kell meglépni. Amikor az előrehozott nyugdíjszabályokat '97ben m egcsináltuk, kétféle módon voltak rögzítve a törvényben. Volt olyan előrehozott nyugdíj, amit egy viszonylag magas ledolgozott szolgálati időhöz kötve nem büntettünk maluspontokkal. Azt mondtuk, hogy ha dolgoztál 38 évet - mondtuk ezt a nőknek, akiket a ko rhatáremelés olyan súlyosan érintett , akkor te a rád irányadó korhatárhoz képest egy ötéves intervallumban szabadon eldöntheted, hogy mikor is jelented be a nyugdíjazásodat. Ha dolgoztál eleget, akkor mehetsz büntetés, nyugdíjcsökkentés nélkül nyugdíjba. Még ehhez képest is volt az eredeti szabályozásban egy ötéves intervallum, hogy ha nem volt ki a 38 éves szolgálati időd, de volt legalább 33, akkor is dönthettél úgy, hogy mész nyugdíjba, de akkor már büntető százalékok életbe léptek, hogy ha kevés hiány zott ebből a szolgálati időből, akkor csak 0,1 százalék havonta, és ez az ötéves intervallumra vonatkozóan fölment 0,5 százalékra. Ad absurdum, ha valaki csak 33 év szolgálati idővel rendelkezett, és elérte az 57 éves korhatárt, akár 30 százalékos nyugdíjc sökkentéssel is, de választhatta azt az utat, hogy elmegy nyugdíjba. 1997ben pontosan tudtuk, hogy ezek a szabályok hosszú távon nem fenntarthatók, ezért már a '97es törvény rendelkezett arról, hogy ha elérjük azt az időintervallumot, amikor mindenkire é rvényes a megemelt korhatár, akkor szűkítünk ezeken a szabályokon. Tehát pontosan tartalmazza a jelenleg még hatályos törvény, hogy 2009től már nem öt év ez az intervallum, csak három, és ennek megfelelően följebb ment a szükséges szolgálatiidőelőírás is egészen 40 évre. Akkor mehetne csökkentés nélkül valaki nyugdíjba, ha a 40 év szolgálati idő birtokában az 59 éves korhatárt betöltötte, de akkor még csökkentés nélkül, és ehhez volt igazítva egy hároméves intervallumban a csökkentett nyugdíjazás igénybev ételének lehetősége. Az a javaslat, ami előttünk van, azt gondolom, hogy indokolatlanul és túlságos mértékben bünteti ezt a korosztályt, ráadásul egy nagyon igazságtalan aránytalanságot is előidéz. Mondok konkrét szá mokat. Ha valaki olyan szerencsés, hogy 1950ben született, és időben beadja a nyugdíjazási
