Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.), a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1033 egészen bizonyos, hogy el fogja használni az év folyamán. Tehát azt mondhatjuk, hogy azért ez egyáltalán nem kevés, és még nem beszéltünk a kórházi bennfekvésről. Nem vagyok benne biztos, hogy eléri a törvényjavaslat azt a célját, ami az lenne, hogy a betegek érezzék, hogy valamit kaptak cserébe a 300 forintos vizitdíjukért; sokkal inkább a behajtást szolgálja. Külön fájó pont az, hogy ha valaki továbbtanul, és nincs olyan szerencséje, hogy az ő településén lenne az a főiskola vagy egyetem, ahol ő tanu l, akkor ezért őt megbüntetjük, és mindig dupla vizitdíjat fog fizetni, mert mint tudjuk, az emelt vizitdíj, mivel nem ahhoz a háziorvoshoz jár, akihez a lakóhelye szerint be van jelentkezve, mert az egyetem nem ott van, és a hétköznapjait nem otthon, hane m az egyetemen tanulással tölti... - akkor ezeket a családokat, ezeket a fiatal embereket megbüntetjük. Miért? Nem arról van szó, hogy ő önként keresett másik háziorvost, erről szó nincs. És mint az előbb elmondtam, fájdalmasnak tartom a hatéves kort. Azt gondolom, hogy a gyermekkor hatéves korban nem ér véget, nem tartom indokoltnak ezt az életkori határt. Ha egyáltalán az egészet van értelme bevezetni, akkor is azt gondolom, hogy a 14 éves kor egy olyan határ, amelyik alá semmiképpen nem szabad lemenni, h acsak nem az a cél, hogy még nagyobb terheket viseljenek azok, akik gyermekeket nevelnek. Receptírás: van a törvényjavaslatban egy olyan rész, amelyik orvoskollégáknál meglepődést váltott ki. Tudjuk, hogy van egy helytelen gyakorlat, hogy sokszor az asszis ztensnők írják föl a betegeknek a rendszeresen szedett gyógyszereiket. Ez, mondjuk ki őszintén, egy helytelen gyakorlat, de tudjuk, hogy létezik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt törvényben szentesíteni hiba. Ugyanis azért hívjuk vissza a beteget az orvos i rendelőbe a gyógyszerfelírás procedúrájával, azért nem adunk ki nekik hosszabb távra gyógyszert, hogy az orvosnak úgymond a gyógyító pillantása rajta legyen, hogy lássa azt az embert, hogy még mindig rendben van az állapota, a gyógyszerei még mindig kell ően hatékonyak, beszélgessen vele két mondatot, hogy egyébként szedie rendesen, és hogy az életminősége milyen, romlott vagy stabil. Nos, kérem, erre az asszisztensnők nincsenek kiképezve; minden tiszteletem az övék, de nincsenek kiképezve. Hogyha csak azért hívjuk vissza a beteget, hogy az asszisztensnő megismételhesse a receptírást, akkor ez egy fölösleges orvos- vagy asszisztensnőbeteg találkozás, akkor tessék egyből hosszabb időre írni neki. És akár azt is meg lehet csinálni, mert a gyóg yszerek lejárati ideje igen jó, sokáig elállnak, föl lehet írni egy évre valót is, két évre valót is. Ha az a célunk, hogy ne jöjjön az orvoshoz, akkor szerintem ezt az utat kell követni, és nem azt, hogy egy igen fontos aktust átadunk olyannak, akinek err e szakképesítése nincsen. Nézzük meg a várólisták dolgát! Az első, amit ebből érdemes elmondani képviselőtársaimnak, hogy a várólista nem jó dolog - mert mindenki olyan pozitívan beszélt róla. A várólista arról szól, hogy nekem van egy bajom, és nem tudnak meggyógyítani, nekem várni kell arra, hogy ebből a bajomból, nyavalyámból meggyógyítsanak. Ez azt is jelenti, hogy mindaddig ezzel együtt kell élnem, és ha ez fájdalommal jár, vagy az életminőség egyéb romlásával, akkor ezt nekem el kell viselni. Miért va n akkor várólista? A várólista azért alakul ki, mert vagy egyszerűen nincs megfelelő alapanyag, amivel a műtétet el lehet végezni - például szövetátültetések, szervátültetések, és itt bizony várni kell , vagy nincs megfelelő kapacitás a kórházakban, nincs elegendő műtő, nincs elegendő orvos, nincs elegendő személyzet. Ez a helyzet sem áll egyébként alapvetően fönn. Van egy harmadik, amikor a társadalombiztosítás nem akarja kifizetni, mert túl sokba kerül. Ez az eset áll fönn most Magyarországon, azért lesz várólista, mert drága meggyógyítani az embereket, mert nincsen rá pénzünk. Azt gondolom, ha innen nézzük meg a várólisták kérdését, akkor ez egyáltalán nem előrelépés. Ha azt mondjuk, hogy eddig is volt a kórházakban várólista, és annak különböző okai vol tak, és ezeket akarjuk csak kifehéríteni, és ezt szeretnénk irányított mederbe terelni, akkor ez egy pozitív lépés. De ne feledjük el, hogy a várólistáknál az a tapasztalat, a nemzetközi tapasztalat az, hogy az egyik leghatékonyabb eszköze a költségcsökken tésnek, a biztosítók költségei csökkentésének. Ezért önmagában azt gondolom, hogy ez egy nem túl szerencsés dolog.
