Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
1019 írják, hanem a felelős bevetési egységek parancsnokai és a magasabb szintű parancsnokok hozzák meg ezeket az intézkedéseket. Még egyszer mondanám, abból indulunk ki, hogy a rendőrséget a jog hadseregének tekintjük. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron követk ezik az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/1093. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/1093/5. számon kaptá k kézhez a képviselők. Megadom a szót Molnár Lajos egészségügyi miniszternek, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap késő este fejeződött be ebben a Házban az első reformtörvény, a gyógyszergazdaságossági törvény vitája. Ma újabb törvényekkel folytatjuk az egészségügy átalakításának programját. (9.50) Minden ország egészségügye, a fejlett országok kormányai ugyanazzal a dil emmával küzdenek: hogyan lehet finanszírozni az egészségügyet úgy, hogy közben a polgárok terhei, az adók és járulékok csak elviselhető mértékben növekedjenek. Hiszen szerencsére nő az átlagéletkor - akkor is, ha Magyarországon nem a kívánt európai mértékb en , ez viszont egyre több és drágább egészségügyi szolgáltatások igénybevételével jár. Továbbá egyre hatékonyabbak, de drágábbak is a korszerű műszerek, kezelési eljárások, gyógyszerek. Végül a jóléti növekedés igényesebbé teszi az embereket, a betegeket is, és ez további költségnövekedéssel jár az egészségügyben. Mindezek miatt nyilvánvalóvá vált, tőlünk gazdagabb országokban is, hogy a járulék fejében nem váltottunk arra jogot, hogy bármikor és korlátlan mennyiségben vehessünk igénybe egészségügyi szolg áltatást. Magyarországon a költségrobbanásnak két további, mondhatnám, sajátosan magyar oka is van. Az egyik ok a kiterjedt, orvost és beteget egyaránt megalázó, a rendszer működését torzító hálapénz; másrészt az ötvenes években szovjet mintára létrehozott és gyakorlatilag változatlan formában tovább élő rossz egészségügyi és egészségfinanszírozási struktúra. A második reformtörvénnyel, amit most tárgyalunk, véget ér a szocializmus a magyar egészségügyben is, és európai egészségügyet kívánunk teremteni. Sok an hirdetik az ingyenes egészségügy mítoszát, de ingyenes egészségügy nem létezik. Tegnap sem létezett, ma sem létezik. Az egészségügy igen drága szolgáltatás, amit az igénybevevőknek a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség elveinek érvényesítése mell ett meg kell fizetniük. Jelenleg az egészségügyért Magyarországon kétszer fizetünk: a járulékainkkal tisztán, legálisan, és a hálapénzzel feketén, illegálisan. A hálapénz megalázó és erkölcstelen. A hálapénz igazságtalan a betegnek, mert az is fizet, akine k kevés pénze van, és nem tudható, mi jár érte. És igazságtalan az orvosoknak, az egészségügyi dolgozóknak is, mert nemcsak egy részük, és nem is mindig csak az arra érdemes részük kapja. Ráadásul a hálapénz az egész rendszer hatékonyságát rontja. A statis ztikákat vizsgálva
