Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 31 (27. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1011 Ennek vannak határai természetesen. Határa az iskolai élet rendje, határa az a rend, amit az intézményvezetők és az intézmény szabályzatai megfogalmaznak, és határa az a fajta felelősség, amellyel a pedagógus a saját, egyébként jó esetben meglévő természetes tekintélyét és a jogszabályok, szabályzatok által biztosított intézményi tekintélyét nem használhatja föl arra, h ogy ráerőltesse véleményét a diákra. De hát ön nem erről beszélt; ön arról beszélt, hogy a pedagógus merjen közéleti kérdésekben tájékoztatást adni, merjen a közéleti kérdésekben információt adni, és merje a diákot gondolkodásra bátorítani ilyen kérdésekbe n. Én ezzel egyetértek. Vannak olyan intézményi programjaink, tanulmányi versenyek, különböző civil szervezetek által előkészített programok, amik ezt a célt szolgálják, de én is azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a fajta munka eredményes legyen, többre van szükség. Szükség van egy olyan demokratikus iskolai légkörre, amelyben van helye, van szerepe, van lehetősége az értelmesen föltett, jó kérdéseknek és a jó válaszoknak, van helye a párbeszédnek tanár és diák, hozzáteszem, diák és diák, tanár és tanár közö tt is közéleti kérdésekről. Szükséges egy olyan környezet, amelyet az intézményfenntartónak kell biztosítani, amelyik tiszteli az iskola autonómiáját szakmailag, tiszteli az iskola autonómiáját a pedagógiai munkában, és nem gondolja azt, hogy akié az önkor mányzat, azé az iskola, nem gondolja azt, hogy amelyik párt az önkormányzatban többségben van, az saját nézeteit ráerőltetheti az intézményekre, a diákokra, a tanárokra. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben fokozatosan formálódik a szakmai konszenzus, amiben egyébként jelentős szerepe van annak a munkának, amit az oktatási jogok biztosa végez, aki minden ilyen egyedi esetet, egyedi jogsérelmet kivizsgál, és ezekben elég egyértelmű és elég világos, jól követhető iránymutatásokat ad az intézmények számára. Azt i s el kell azonban mondanom, és ez is hozzátartozik a történethez, hozzátartozik ehhez a kérdéshez, hogy amikor ön arról beszél, hogy milyen keveset tudnak a diákok a parlamentarizmusról, a politika működéséről, és hozzáteszem, mennyire elutasítóak ezzel a fajta működéssel kapcsolatban - nem egyik vagy másik párttal, hanem a politikai intézményrendszer egészével kapcsolatban , akkor tudnunk kell, hogy ez elsősorban nem az iskolákon múlik, elsősorban ez nem az iskolák hibája. Ez azon a képen múlik, amit mi m agunk mutatunk az egész ország, közte a fiatalok számára is. Azért örültem az ön hozzászólásának, mert azt remélem, hogy ez hozzásegít minket ahhoz, hogy mutassunk egy másik képet is magunkról, egy olyan képet, amikor az ország fontos dolgairól felelősségg el tanácskozunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr, MDF: “Miért nincs belügyminisztere a magyar kormánynak?” címme l. A képviselő úré a szó. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990ben, a rendszerváltás idején Antall József miniszterelnök úr egy olyan közigazgatási, államigazgatási rendsz ert épített ki, az általa vezetett kormány, amely kiállta az idők próbáját. Kiállta az idők próbáját, az alapját pedig a magyar közjogi hagyományok képezték, és az alapját képezte a modern európai gyakorlat, ahogy a modern európai demokráciák gyakorlatában ez történni szokott, vagy amilyen intézményrendszert ott építettek ki és ott működtettek. Hogy ez a rendszer kiállta az idők próbáját és jó volt, azt az elmúlt 16 esztendő mutatja. Az első szabad választásokat követő második választásokon, 1994ben, amiko r Horn Gyula alakíthatott kormányt, alig nyúlt a rendszerhez. Talán egy minisztériumot, a Külkapcsolatok Minisztériumát szüntette meg, de a rendszer többékevésbé érintetlen volt. Aztán 2000ben történt néhány kiigazítás, de igazán drasztikus változások ne m történtek. Komoly változásra ez év tavaszán került sor, amikor részben indokolható okokra visszavezetve, a miniszterelnök úr úgy döntött, hogy csökkenti a minisztériumok számát, csökkenti az államigazgatás
