Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KONTUR PÁL (Fidesz):
98 árfolyamnyereségadó, ami szintén 20 százalék, nem érzi senki, hogy itt valójában készül megvalósulni az önök által is sokszor példaként elénk állított egykulcsos adórendszer? Nem a személyi jövedelemadóban, ahol természetesen a szolidaritás - amit szintén az önök egyik legfontosabb jelszavának tartottak a választási kampányban - éppen azt várja el tőlünk, hogy akinek több a jövedelme, az progresszíven vállaljon többet ezekből a terhekből. Vagy: a társadalombiztosítási járulékok körében szerkezeti változás fog bekövetkezni; a korábbi, a vállalkozások által fizetett 29 százalékos járulékból 18 százalék volt a nyugdíj, 11 az egészségügyi járulék, ez most átalakul, 21 százalék lesz a nyugdíj, készülve a jövő évtized közepére, amikor fel fog borulni a nyugdíjrendszer, és a csökkenő, társaság által fizetett járulék 8 százalék, 3 százalékkal csökken, megemelkedik az egyéni járulék, éppen azért, hogy mindenki, aki igénybe veszi az egészségügyi szolgáltatást, érezze, hogy milyen járadékból, milyen jövedelemből állítódik elő az a szolgáltatás, amelyet ő igénybe vesz. Úgy gondolom, hogy nem tagadjuk, sőt állítjuk, hog y a költségek csökkentése mellett most a bevételek érdemi növekedésére van szükség. De úgy gondolom, a vita ma azért született, hogy mi és az ország lássa, hogy tudunke valamit tenni azért, hogy a reformok akkor, amikor szükséges, ebben a ciklusban megval ósulhassanak. Köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szólásra következik Kontur Pál, Fidesz; őt követi Kökény Mihály, MSZP. Tessék, képviselő úr! KONTUR PÁL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azzal sz eretném kezdeni első felszólalásomat, hogy bennem nosztalgia ébred a rendszerváltás előtti korra, ugyanis a munkahelyemen, amikor ilyen termelési tanácskozások voltak, és hozzászóltak a kollégáim, akkor a főnökök mindig beszélgettek, elfordultak, hátat for dítottak. Én nagyon szépen megkérem az elnök urat, beszélje meg elnöktársaival és főleg az elnök asszonnyal, hogy szóljanak a miniszter uraknak és a frakcióvezetőknek, hogy amikor beszél valaki, biztosan nem azért beszél, mert felesleges időtöltést ejt meg , hanem értelmes dolgot, az országot építő véleményét mondja el, ne fordítsanak hátat, amikor nekik beszélnek, ne fél óráig nevetgélve beszélgessenek egymással, a másik meg beszél, mint a falnak. (Moraj a kormánypárti, taps az ellenzéki padsorokból.) Köszö nöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Adják meg a tiszteletet mindenkinek - annyit várhatnak el ők is. A miniszter szó szolgát jelent, a szolga pedig arra való, hogy mindig nézze, mivel szolgálhat. Ők nem ezt teszik. (Kuncze Gábor: Meg kellene fordulni!) Elnök Úr ! Tisztelt Képviselőtársaim! Kontur Pál vagyok, a Fidesz munkás- és alkalmazotti tagozatának vezetője. (Kuncze Gábor: Ezt fejből kéne mondani, nem papírból. - Derültség a kormánypárti padsorokból.) Kétkezi munkásként őszintén szólva nem gondoltam, hogy ily en korán szót kérek a magyar parlamentben. Amit azonban most önök terveznek, amellett nem mehetek el szó nélkül. Múlt hét közepe felé állunk a műhelyaknában egy 16 éves leharcolt kocsi alatt. Amikor a gazdáját négy évvel ezelőtt utoljára láttam, hozzátesze m, akkor szerezte a kocsit, fűtfát ígért, hogy az autót gondozni, ápolni fogja. Azt mondta, két év múlva annyi pénze lesz majd, hogy még a motort is felújíthatjuk - úgy majd jobban dübörög. Azt mondta, lecseréli majd az egész váltót, hogy magasabb sebessé gfokozatba kapcsolhasson. Az elhangzottak alapján már majdnem egy tűzpiros Ferrariban éreztem magam. Négy év elteltével, pár hónapja aztán felhívott, és bejelentkezett szervizre. Bár váltig állította, hogy a járgány úgy szeli az utat, mint puma a
