Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
99 Zemplént, azóta kiderült, hogy a dolog csak mókusvakítás volt. Múlt héten végül behozta a kocsit: a fékek berohadtak, és már menet közben is szorulnak. Friss levegő évek óta nem járt a motorban, mert a légszűrő bepudvásodott. A karterben pedig motorolaj helyett csa págyfémes olajsár van. Saját bevallása szerint is már vagy két éve lámpák nélkül, vakon közlekedik az úton. Miután négy évig színét sem láttam a szervizben, most közölte, mi vagyunk a hibásak, amiért a kocsi ilyen állapotban van. Sőt mi több, fizessük ki m i a javítást! Kérdeztem tőle, hogy a teljesítménybéremből óhajtja levonni, vagy pluszmunkával fizessem ki. Ő erre azt válaszolta, hogy az igazságos közteherviselés jegyében mindkettőből, felefele arányban. No, ekkor hajítottuk ki a műhelyből. Tisztelt Eln ök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sem kővel dobáltuk a repülőt. Kétkezi munkásként negyven éven át hallgattam Kossuthdíjasaiktól, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat, így majd unokáimnak jobb lesz. Azt mondták, tiéd a gyár, magadnak építed. Most kinézek a fejemből, és gyártulajdonosok ülnek velem szemben. Nekünk, melósoknak meg maradt a teljesítménybér. Az önök egyensúlyprogramja a munkásember szemszögéből semmi más, mint tragikus megszorító csomag. Nekünk, munkásoknak, alkalmazottaknak azonban nincsenek tartalékaink, mi nem tudunk kibújni az adózás alól, ahogy ezt önök teszik. A mi munkabérünkből hó elején könyörtelenül levonják a megemelt adót, a járulékot, a főnök pedig meggondolhatja: vagy megint elbocsát néhány embert, vagy feketén dolgoztat. Az embe rek pitiáner anyagi gondok közt élnek már most is. Egy varrónő Sátoraljaújhelyen a minimálbér 60 százalékát keresi jobb esetben. Azt hiszik, mi nem látjuk, hogy megint rajtunk az ostor? Drágul a gáz ára, drágul a villany ára, növelik az áfát, mert azt mind enkinek be kell fizetnie. Szemrebbenés nélkül hazudtak 400 ezer, most pedig programjukban 200 ezerrel több munkahelyet, holnap pedig több tízezer alkalmazottat tesznek utcára egy tollvonással. Választási programjuk ígéretével szemben csökkentik a reálbérek et, a maradékából pedig, gondolom, elinflálnak még egy keveset - ez a szokásuk. Ugyancsak a választási program 17. oldalán emlékeztetnek arra, hogy az MSZP ígéretet tett a vállalkozások adóterheinek csökkentésére. Ma azok terheit feszítik még tovább, akik az ország teherhordói, a kis- és középvállalkozókat, akik a stabil magyar munkahelyek döntő hányadát adják. Önök a választási programjukban gyarapodó, új békeidőket ígértek. Most a gyarapodás elhalasztásához kérik a mi türelmünket. (19.50) Mindezen megszor ító intézkedésekre még csak utalás sincs az önök választási programjában. Nagy maflás ez nekünk, tisztelt kormányzó pártok, önök már megint nem emberben, hanem pénzben gondolkodnak! A rózsadombi kastélyból, a milliárdok mögül nem látszik a szegénység. Lehe t szívére tett kézzel énekelni az éhes proletárról, könnyes szemmel fogni a zászló sarkát az eskütételnél - majd lekeverni egy nagy maflást, egy nagy pofont az egész országnak. Mindent azonban mi sem viselünk el! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban. - Kuncze Gábor: Milyen ügyes fiú volt, aki ezt az összes beszédet megírta!) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Szólásra következik Kökény Mihály képviselő úr; őt követi Koszorús László, Fidesz. Tessék, képviselő úr! DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Kösz önöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Itt a vita vége felé nehéz azt mondanom, hogy bármiben is egyetértés bontakozott volna ki a Ház falai között, ahogy
