Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
966 Kik maradnak helyben? A legszegényebbek, a legrosszabb körülmények között élők, jelentős részben romák. Ezek az iskolák ilyen módon a szegregáció melegágyává válnak. Én tehát azt mondom, hogy akkor, amikor a törvényjavaslat azt mondja, hogy nem az iskola mérete az, ami számít, hanem az iskola teljesítménye, ha a kisiskola képes ugyanazt biztosítani a tanulónak, mint a jól felszerelt városi iskola, virágozzék minden virág. De azokat a kisiskolák at, ahol négy osztályt tudnak fenntartani, kapcsoljuk hozzá egy nagyobb intézményhez, mert a nagyobb intézmény például tud fejlesztőpedagógust biztosítani, aki hetente egy napra odamegy, tud logopédust biztosítani, tud pszichológust biztosítani, tud egy cs omó olyan dolgot biztosítani, amit önmagában ez a kis intézmény nem tudna. Ráadásul tud egy olyan továbbmeneteli lehetőséget biztosítani, hogy ha elvégezte azt a négy osztályt, és ott helyben már nincsen lehetősége arra, hogy tovább tanuljon, akkor ne kell jen neki felvételivel keresnie egy ötödik osztályt, ahová elmehessen, hanem legyen nyitva előtte az út, hogy tovább tanuljon, és teljesíthesse tankötelezettségét. Rögtön átvezet ez egy másik tárgyalt kérdéshez, az iskolai felvételi eljárásokhoz. Tisztelt K épviselőtársaim! Ma a fejlett országok közül a magyar iskolarendszer a leginkább szelektív és szegregatív. Ma a helyzet az, hogy a magyar gimnazisták átlagos teljesítménye jobb, mint a finnországi középiskolások átlagos teljesítménye, pedig Finnország a le gjobb az OECD 30 országa közötti rangsorban. Ugyanakkor a magyar szakiskolások teljesítménye gyengébb, mint a mexikói középiskolások átlagos teljesítménye, pedig Mexikó a 30 közül a legalacsonyabb ponton van. A magyar iskolarendszer spektrumában a teljes O ECD elfér, tisztelt képviselőtársaim. Ez a magyar iskolarendszer egyik legnagyobb rákfenéje. És még azt is lehetne erre mondani, hogy ki bánja, ha az a legjobban teljesítő 10 százalék ezáltal a csúcsra kerül, és majd azok lesznek a legjobbak az egész OECDn belül, és akkor majd a másik 90 százalékkal kezdünk valamit. Ez egy nagyon lelkiismeretlen mondat lenne, de még ez sem igaz; tudniillik sajnos az a helyzet, hogy a magyar középiskolások felső decilise, a legjobb 10 százaléka lényegesen gyengébb teljesítm ényt mutat, mint mondjuk, a finnországi iskolákban, a komprehenzív és szegregációellenes egységes iskolákban képzett legjobb 10 százalék. Tehát nem igaz az, hogy ha versenyistállókat képzünk, ha azt mondjuk, hogy az a lényeg, hogy minél jobb iskolába tegyü k azt a legjobb 10 százalékot, és majd azok fölhúzzák a mezőnyt, nem igaz, hogy ezek jobbak lesznek, mint azok, akiket egységes iskolában, komprehenzív módon tanítottak. (Révész Máriusz: Hol van ez a törvényben?) Elnök úr, én nem tudom, engem nem zavar, ho gyha Révész képviselő úr közbeszól, csak értékes megjegyzései elvesznek mind a jegyzőkönyv, mind pedig a rádióhallgatók és tévénézők számára. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Folytassa, képviselő úr! DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : A harmadik, amit miniszter úr is kiemelt, és amivel itt többen vitatkoztak, ezek a demográfiai problémák. Nagyon nehéz eltekinteni attól, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben húsz év alatt 400 ezer gyerek tűnik el a magyar általános iskolából, aközben az intézmények száma egyáltalán nem csökkent, és aközben az általános iskolai pedagógusok száma körülbelül 78 százalékkal csökkent. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy ma sokkal kevesebb gyereket ugyanannyi intézményben majdnem ugyannyi pedagó gus tanít. Ezt a folyamatot valahol meg kell állítani. Meg kell mégpedig azért állítani, mert minden felmérés azt mutatja, hogy nagyon tág határok között - természetesen vannak ésszerű határok, de nagyon tág határok között - az oktatás
