Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
967 minőségére viszonyla g igen csekély hatással van az, hogy hány gyereket tanítanak egyszerre. Vannak kivételek, mondjuk, nyelvet például nyilván nem lehet 25 fős osztályokban tanítani, annak semmi értelme nincsen, de általánosságban véve az a helyzet, hogy nagyon sok szempont, a pedagógus felkészültsége, az iskola felszereltsége, az iskola minősége, rengeteg szempont van, ami sokkal nagyobb hatással van az oktatás hatásfokára, mint az, hogy egyszerre hány gyereket tanítanak. Vagyis, ha korlátozott, és sajnos korlátozott mennyisé gű a pénzünk, amit a közoktatásra költeni tudunk, akkor sokkal érdemesebb azt nem négy egymással párhuzamos, egyenként öt gyereket tanító osztályra költeni, hanem egy húsz gyereket tanító osztályra, de azt jobban fölszerelni, jobb pedagógusokkal ellátni, j obb körülmények között tartani. Minden fölmérés azt mutatja, hogy ezek az összefüggések igazak. (14.20) A negyedik az idegen nyelv kérdése. Erről is szóltak már tisztelt képviselőtársaim. Én is úgy gondolom, ez a törvényjavaslat nem arról szól, hogy minden ki köteles angolul tanulni, hanem arról, hogy minden iskola köteles megtanítani angolul azt, aki meg akar angolul tanulni. Egy nyelvet kötelező megtanulni, jelen pillanatban a diák azok közül a nyelvek közül választhat, amiket az iskola felkínál, de meghat ározott időponttól kezdve az iskola köteles lesz felkínálni az angol nyelvet az idegen nyelvek között, ha viszont a diák nem ezt akarja tanulni, akkor nem ezt fogja tanulni. Hát istenem! Elhangzott az imént Pósán képviselő úrtól, hogy tervgazdálkodást akar unk bevezetni. Tisztelt képviselő úr, azt kell mondanom, önök bizonyára jobban értenek ehhez, mert már lényegesen közelebb állnak a Kádárrendszerhez, mint mi, de mindegy. Én nem látom ebben a tervgazdálkodást, ha meg tetszik bocsátani, mert az állam nem a karja azt megmondani, hogy hány klasszikafilológust képezzenek egy évben, de hogy az adófizetők pénzét hány klasszikafilológus kiképzésére hajlandó fordítani az állam, abban bizony vannak mondanivalói. Miniszter úr az expozéjában elmondta, hogy az említe tt 300 ezerrel kevesebb gyereket tanítandó ötször annyi pedagógust képzünk egy évben, mint 1990ben. Az ésszerűség alapján valahol mégiscsak határt kell szabni annak, hogy ki mire költheti az adófizetők pénzét. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a két törvényjavaslat a korábbiaknál jobb esélyegyenlőséget, minőséget, hatékonyságot biztosít, ezért támogatom, és azt javaslom, hogy a tisztelt Ház is támogassa. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képvise lő úr. Két percre szót kér Tukacs István képviselő úr, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. TUKACS ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kétpercesek tárgykörében elhangzottakra szeretnék reagálni, némileg kapcsolódva ahhoz, amit Szabó képviselőtársam az imént elmondott a tervgazdaságról. Van olyan ország - Ír Köztársaságnak hívják , ahol valóban mérlegeli az állam azt, hogy hány pedagógust képez ki. Csak ezt az egyetlen példát szeretném említeni. Gondolom, a gondolatmenetük ugyanaz, mint amit Szabó k épviselő úr jelzett, mármint hogy a közpénzeket csak olyan kiadásokra kívánják fordítani, amik majd hasznosulnak. A tandíjvitához is szeretnék hozzászólni röviden, némi elvi alapvetéssel. Elhangzott Almássy Kornél képviselő úr vezérszónoki előadásában, a k özjó azt diktálja, hogy állami finanszírozásban mindenki alanyi jogon hozzáférhessen a felsőoktatáshoz. Én ezt némileg másképp látom. A közjó azt diktálja, hogy mindenki, aki a felsőoktatásban tanul, színvonalasan és jól tanuljon, szerezzen
