Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
965 Itt elhangzott egy érv államtitkár úr részéről, ami teljes ostobaság, hogy bele kell kerülnie a 85 százalékba. Az az igazság, hogy ha a költségtérítéses képzést és az államilag finanszírozott képzést egybeszámoljuk, akkor, itt többször elhangzott a mai nap folyamán, az államilag finanszírozott képzés bizony jelenleg a képzés 50 százalékát teszi ki, a másik 50 százalék kö ltségtérítéses képzés. A 85 százalék másra vonatkozik, államtitkár úr. Azt kell mondanom, gondolkozzunk együtt: annál drágább képzés nincs, mint hogy elvégez a gyerek államilag finanszírozott módon két évet, aztán kikerül a rendszerből, és szembesül azzal, hogy neki ezentúl 600 ezer forint költségtérítést kellene fizetnie. A család szétteszi a kezét, 600 ezer forint nem fér bele, és ezek után a diák kiesik a képzési rendszerből. Ezt akarjuk? Tömegével meg fog ez történni! Arról is beszélhetünk, hogy egészen brutális az a költségtérítésemelés, amit önök mondanak. Hadd hívjam fel a figyelmet, éppen Gusztos Péter mondta önök közül azt, hogy költségtérítéses képzésben egyébként éppen a hátrányosabb helyzetű családokból érkezett gyerekek vesznek részt nagyobb sz ámban. Hogyha igaz az, amit Gusztos Péter mond, akkor hadd kérdezzem meg önöket, biztos, hogy 380 ezer forinttól 1,5 millió forintig kell a hátrányos helyzetű családok gyermekének a költségtérítést meghatározni? Önök szerint ez működni fog? Azt gondolom, h ogy nézzék meg ezeket a statisztikákat, és látni fogják, hogy amit önök be akarnak vezetni, az éppen a hátrányos helyzetű családok számára a leghátrányosabb. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Több kétpercest nem látok a képernyőn. 14 képviselőtársunk jelentkezett írásban előre, egy képviselőtársunk pedig a helyszínen. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP, tízperces időkeretben. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Két törvényjavaslat fekszik e lőttünk. Ha kulcsszavakat keresnék hozzájuk, akkor én azt a három kulcsszót használnám, hogy esélyegyenlőség, minőség, hatékonyság. E köré a három fogalom köré rendezve szólnék néhány szót néhány olyan témáról, amely e két törvényjavaslat vitája során eddi g fölmerült. Az egyik az a lassan már szimbólummá vált, és ilyen módon a racionális viták tárgyai közül lassanként kieső jelenség, amit mindközönségesen csak kisiskolának szoktunk nevezni. Egy dolog vitathatatlan, tisztelt képviselőtársaim, az a kisiskola, ahová 5060 tanuló jár, tehát 5060 tanuló után kapják a normatívát, az lényegesen rosszabb anyagi helyzetben van, mint az, amelyik jelentős mértékben föl van töltve. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy ezek az iskolák rendszerint, az esetek 90 százalékába n nem igazán prosperáló kistelepüléseken helyezkednek el, akkor azt is világosan látjuk, hogy az önkormányzat nehezen tudja hozzátenni azt az összeget, ami hiányzik az iskolák normális működtetéséhez. Mi következik ebből? Az, hogy az iskola jelentősen keve sebbet tud a pedagógusnak biztosítani, felszereltségben biztosítani, kiegészítő tantárgyakban biztosítani, számos olyan ügyben, ami a gyerek előmenetelét jelentősen javítaná. Két következménye van mindennek. Igaza van, nem is tudom, talán Pálinkás képvisel ő úr mondta, de igaza van abban, hogy nem elsősorban a település mérete, hanem a családi háttér az, ami meghatározó a későbbi tanulmányi eredményben, csak éppen ezek a kisiskolák azok, amelyeknél a faluban élő, valamelyest is tehetősebb polgárok már régen elviszik minden reggel kocsival a gyereküket a városi iskolába.
