Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
963 A költségtérítést pedig ma Magyarországon egyik pillanatról a má sikra a kétszeresére emelni, ez megint csak olyan, ami nem szokás, vagy ha szokás, rossz szokás. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Pénzbehajtás!) Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Arató Gergely államtitkár úr kér szót két percre. Öné a szó, államtitkár úr . ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy kérdésben segítsek a vitát pontosítani azért, hogy fölösleges vitát ne folytassunk; van elég olyan kérdés, amiben val óban politikai különbség van. Nem teremt a törvényjavaslat jogbizonytalanságot a hallgatók esetében, merthogy itt két kérdés elválik egymástól. A hallgató felvételt a képzésre nyer. Valóban, ahogy Pálinkás képviselő úr mondja, amíg a tanulmányi követelmény eket teljesíti, addig ő ennek a képzésnek részese lesz. Ugyanakkor államilag finanszírozott formában valóban csak egy évre kerül felvételre, tehát egy évig kapja meg feltétel nélkül az állami támogatást, ha úgy tetszik, az adófizetők pénzét. Hiszen ennek a törvényjavaslatnak épp az a célja, hogy erősebb verseny legyen a hallgatók között, régóta szeretnénk, hogy nagyobb teljesítménykényszer legyen a hallgatókkal szemben, ha úgy tetszik, érje meg jobban tanulni. Tehát a hallgató jogállása teljesen világos, az ő jogállása a képzés típusától függően háromkettő évre a mesterképzésben, illetve öthat évre szól az osztatlan képzésben, azonban az állami finanszírozásért bizony egy év után már teljesíteni kell valamit. Nem túl sokat, a legjobb 85 százalékba kell bel ekerülni, de oda bele kell kerülni azért, hogy továbbra is jelentős, négyötöd résznyi állami támogatással vehessen részt a képzésben. De ez nem a jogállás, ez a finanszírozás kérdése. Ami pedig a költségtérítést illeti, a költségtérítés neve azt jelenti, h ogy a hallgató megfizeti a költségeket, a törvényjavaslat ennek a szabályait állapítja meg. Azt az aggodalmat nem tartom teljesen alaptalannak, hogy mi legyen az az időzítés, ahogy ez a fajta változás bevezethető. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Kö szönöm. Pósán László képviselő úr következik. Tessék, képviselő úr! DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Arató államtitkár úrnak szeretném jelezni, hogy az az elképzelés, ahogyan önök a finanszírozott képzésbe való kikerülés módját elképzelik, és ezt kreditpontokhoz kötik, ellentétes azzal a hatályos törvénnyel, amelyik a kreditrendszerre vonatkozik. A kreditrendszernek ugyanis pontosan az lenne a lényege, hogy a kimenetel összteljesítményét írja elő, és hogy ki mikor, hogyan tudja teljesíteni az egyes krediteket, e tekintetben pedig nagyfokú szabadságot biztosítana a hallgatóknak. Korábban éppen önök is érveltek emellett, akkor most nem tudom, hogy egyik pillanatról a másikra miért kell visszamenni, mert önmagában a kredit megszerzése nem azonos a tanulmány tényleges minőségével. Hiszen azt meg külön 1től 5ig terjedő skálán osztályozzák; a kettes eredménnyel megszerzett kredit éppúgy egy kreditnek fog számítani, mint a jeles eredménnyel megszerzett kredit. Nem igazán értem, hogy innentől kezdve ö nök honnan veszik azt a bátorságot, hogy a minőségről és a versenyről beszéljenek. Kredit lesz ez is, és kredit lesz az is. Ha azt mondják, hogy tanulmányi átlag vagy valami hasonló, az már inkább értelmezhető, mint a ténylegesen megszerzett kredit.
