Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
960 változtatja meg. Az újonnan befolyó többletforrás n em javítja a gazdaságosságot, hiszen nem strukturálja újra az intézmények támogatási és elosztási mechanizmusát. A tandíj újbóli bevezetése kapcsán meg kell azt is vizsgálnunk, hogy vajon képesek leszneke a hallgatók befizetni a kirótt tandíjat. Nos, azt gondolom, hogy a hallgatók egy jó része nem lesz erre képes, esetleg talán a szüleik képesek lesznek erre. Ma a hallgatóknak, itt elhangzott egyébként már az egyik véleményben, 6570 ezer, nem, 7075 ezer forintra van szükségük egy hónapban, ezt felmérések bizonyítják, ezek a számok egyébként a tandíj bevezetésével körülbelül plusz 10 ezer forinttal növekedni fognak. A hallgatói költségvetésben maximum 4045 ezer forint jön össze jó esetben, ha a diákhitelt vesszük, és egy átlagos ösztöndíjjal számolunk. Ho nnan fogja a diák a maradék 40 ezer forintot összeszedni? Az egyik megoldás az, ha van erre módja a szülőnek, akkor mélyebben a zsebébe nyúl, a másik megoldás, hogy kimarad az egyetemről, főiskoláról, mert nem tudja a tanulmányait finanszírozni. Itt is fel merült, hogy menjen, dolgozzon a diák, vállaljon munkát. Ez sokszor elhangzik, de azért lássunk tisztán, Magyarországon azért erre nem nagyon van lehetőség. Az iskolaszövetkezetek, bár ez nagyon jó dolog, és remélem, nem kíván a kormányzat ezekhez hozzányú lni, de nem adnak komoly munkabéreket, 500600 forintokért dolgoznak órabérben a diákok, nem hiszem, hogy ebből könnyen meg lehetne élni, és lehet, hogy a tanulás rovására megy az a munka, amit mondjuk egy CocaCola gyárban csomagolással töltenek. Lehetne ebben a kérdésben elmozdulni, például meg kell vizsgálni Németországot, a deutsche Studentenwerkek működését, ahol bizony az egyetemi menzákon, a könyvtárakban, a dékáni hivatalokban hallgatók dolgoznak. Lehet akkor efelé elmozdulni, csak akkor jó lenne lá tni a törekvéseket. A Magyar Demokrata Fórum nem látja, hogy a tandíj bevezetésén túlmenően miért jó ez a felsőoktatásnak. Mindannyian tudjuk azt is, hogy álságos szó a fejlesztési részhozzájárulás is, mert mi fog ebből a pénzből a fejlesztésre fordítódni? Véleményünk szerint semmi. Le merem fogadni miniszter úrral, de akár államtitkár úrral is egy üveg pezsgőben, vagy egy üveg whiskyben, kiki az ízlése szerint eldönti, hogy a következő évi költségvetési pénzek elosztásakor pont a FERből beszedett összege k nagyságával kevesebb pénz fog jutni normatív támogatásként a felsőoktatásnak. Ebben szinte biztos vagyok, és akkor nem fejlesztési hozzájárulás lesz ez a FER, hanem egy pótlólagos beszedés, amit most éppen a hallgatóktól szednek be. A Magyar Demokrata Fó rum, ahogy gondolom, kivették a szavaimból, nyilván nem fogja támogatni a tandíj bevezetésének jelenlegi formáját. Véleményünk szerint át kellene alakítani a teljes finanszírozási rendszerét a felsőoktatásnak. Számos kérdést felvet egyébként ez a vita, és erről jó, hogy vitatkozunk. Azt gondolom, szükség lenne arra, hogy nyissunk ebben egy egységes, hallgatókat, Rektori Konferenciát, oktatókat tömörítő vitát, és teljesen feleslegesnek érzem, hogy ilyen kapkodva beszélünk erről a kérdésről, mert olyan kérdés eket kell megvitatni véleményünk szerint, hogy miért képzünk olyan diplomásokat, akik évek óta bizonyítottan nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Szükség vane kilenc helyen az országban valamilyen jogászképzésre? Jóe az, megnéztem, hogy közel 105 h elyen folyik gazdasági képzés? Miközben folyamatosan pedagóguselbocsátásokról hallunk, iskolabezárásokról hallunk, hány helyen oktatnak tanítókat, pedagógusokat? Jól vane ez így? Nem kénee ebben a kérdésben elmozdulnunk? Egyébként nagy öröm számomra, hog y a hallgatói önkormányzatok is ebben a kérdésben próbálnak elmozdulni. Az integráció meghozatalakor 55 felsőoktatási intézmény volt az országban, ma ez a szám 71, és most értesültem róla, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt újabb négy kar
