Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
959 hallgatók ugyanabban a ké pzésben vesznek részt, mint az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók, sehol semmilyen pozitív diszkrimináció nincs, és egyébként nyilvánvalóan ez helyes, mert ne tudja azt az oktató, hogy ki az, aki fizet, ki az, aki nem fizet, de sehol s emmilyen pozitív diszkrimináció nincsen. Illetve azokon a képzéseken lehet egyébként tapasztalni valamifajta minőségnövekedést vagy komoly minőségnövekedést, ahol komoly, több százezer forintokat fizetnek adott esetben egy továbbképzésre, ilyenek például a z MBAképzések szerte az országban. Érdekes, hogy ezt miért nem lehetett átvenni egyébként az államilag finanszírozott képzésre meg a hagyományos költségtérítéses képzésekre is. Az sem bizonyított, hogy a tanulmányaikért fizető hallgatók nagyobb tudással é s jobb képességekkel rendelkezve végeznék el az egyetemet vagy a főiskolát. Az MDF véleménye szerint a minőség a keresletkínálat viszonyából alakulhat ki, viszont amíg az állam osztja el a kereteket, illetve az állam határozza meg a normatívát minden inté zményre egységesen, addig nem alakulhat ki valódi verseny a felsőoktatási intézmények között. Az igazságosság a második alapelv, amit vizsgáltunk. Az igazságosság kormány által hangoztatott elve is sérül véleményünk szerint, a kormány szerint igazságtalan ugyanis az, hogy a felsőoktatási hallgatók fele költségtérítésben vesz részt, a másik fele viszont nem fizet semmit. Mi úgy véljük, hogy azért, mert az egyik fele a hallgatóknak fizet, azért az igazságosság jegyében nem kell a többi hallgatóval is megfizet tetni a képzésüket. Ráadásul az, hogy a képzésben részt vevők fele fizet költségtérítést, csak részigazság, és nem egy fair dolog ennek a felhasználása, ugyanis nagyon sok költségtérítésben részt vevő hallgató már a második, netán harmadik diplomáját szerz i meg, vagy egyéb kiegészítő képzésben vesz részt. Tehát azért ennek a hangsúlyozása nem túl szerencsés. (13.50) A tanulmányi eredmények alapján mentességet kapnak a hallgatók, a legjobban teljesítők, mondja ezt a kormányzati oldal. Eddig a legjobban telje sítők magasabb ösztöndíjat kaptak, ezt azért érdemként ne vessük föl, úgy vélem, a vitában. Az általunk vizsgált harmadik alapelv, a gazdaságosság kérdésében is csak részben van megfelelő indoka a kormányzatnak, mégpedig az, hogy a felsőoktatás forráshiánn yal küzd. Ez valóban így van, mint ahogy az is, hogy a felsőoktatás finanszírozása sokba kerül az államnak, mint ahogy sokba kerül a finanszírozása az egészségügynek, a közoktatásnak, a honvédségnek, a rendőrségnek, és sorolhatnám a különböző tételeket. Cs akhogy a mi véleményünk szerint a felsőoktatás az általános közjó része. Ezt ráadásul nemcsak mi mondjuk, hanem 2001ben az európai oktatási miniszterek is kimondták a prágai nyilatkozatban, ami a bolognai kommüniké folytatása, hogy a felsőoktatást mint kö zjót kell tekinteni, és működését közfeladatként kell kezelni. Egyébként nem igaz az a kormányzati kommunikáció sem, hogy Európa legtöbb országában van tandíj. Csak néhány példát hadd soroljak: Csehország, Ciprus, Dánia, Finnország, Lengyelország, Szlováki a, Svédország, Norvégia esetében nincs tandíj. Németország esetében is sok esetben nincs, tartományi szinten van a döntés a tandíj bevezetésére, tehát azt gondolom, ez sem állja meg a helyét. Ki kell mondjuk, azt gondolom, azt az alapvető tézist, hogy a FE R jelenlegi bevezetésével kapcsolatos alapvető problémákat, a felsőoktatási intézmények pazarló, ésszerűtlen gazdálkodását a fejlesztési részhozzájárulás nem változtatja meg. Ezt ki kell mondjuk, mert nem
