Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. július 4 (12. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter, a napirendi pont előadója:
916 50 százalék erejéig tanulmányi ösztöndíjat kell képezn i ebből, a fennmaradó részben pedig az intézmény fejlesztésére kell fordítani a befolyt összeget. A hozzájárulás rendszerének alapja a teljesítmény. Az a teljesítmény, amely a tanulmányi eredményekben mutatkozik meg. A törvénymódosítási javaslat szerint 20 07. szeptember 1jétől kerül bevezetésre a hozzájárulás rendszere, de mivel értelemszerűen az elsőéves hallgatóknak nem lehet még tanulmányi eredményük, megvárva, amíg egy teljes tanévet ott töltenek az intézményben, és tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, csak a 2008 szeptemberében kezdődő tanévben történik meg az első befizetés, illetve az első ösztöndíj. Hiszen nyilván az első tanév szükséges ahhoz, hogy mindenkinek, minden egyes hallgatónak világos, kifejezhető tanulmányi eredménye legyen. Megismétlem t ehát: miközben a rendszer 2007 szeptemberétől kerül bevezetésre, felmenő rendszerben fogjuk bevezetni, amennyiben a törvény elfogadásra kerül, értelemszerűen ez 2008 szeptemberétől jelent először ösztöndíjat, illetve fizetési kötelezettséget. Lényegesnek t artom a teljesítményt, illetve a teljesítményösztönzést ebben a rendszerben. Tanulmányi eredmény alapján a legjobb teljesítményt nyújtó hallgatói 15 százalék mentességet nyer, sőt tanulmányi ösztöndíjban részesül. (10.30) Ugyanakkor kétségtelenül igaz, hog y aki nem teljesít, gyenge eredményt mutat, az fizet. Megteremti az átjárhatóságot a magyar felsőoktatás rendszerén belül a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között. A jelenlegi szisztéma, tisztelt hölgyeim és uraim, végtelenül igazság talan, és a teljesítményre semmilyen módon nem apelláló. Ha valaki az érettségi vizsgán szerencsével jó eredményt ér el, akár szorgalommal is, tehetséggel, a bolognai rendszerben minimum három évre bebetonozza magát. Ha valaki azonban szerencsétlenségére b ármilyen oknál fogva képességeinek, szorgalmának nem megfelelően rossz eredményt teljesít az érettségi vizsgán, hiába teljesít az egyetem első éveiben a bolognai képzés szerinti alapképzésben, egyszerűen esélye nincsen rá, hogy a költségtérítéses képzésből más szisztémába, tudniillik az államilag finanszírozott rendszerbe kerüljön, semmilyen módon semmilyen lehetősége nincs. A hozzájárulás rendszere megteremti a lehetőséget, megteremti az átjárhatóságot. Azon államilag finanszírozott képzésbe felvett hallga tók, akik a leggyengébben teljesítenek és a tanévenkénti 30 kreditet nem érik el, az államilag finanszírozott képzésből a költségtérítéses rendszerbe kerülnek, az ő helyükre pedig a legjobb eredményt felmutató, a legjobb eredménnyel rendelkező költségtérít éses hallgatók kerülnek ugyanilyen számban. Ez egy lehetséges, bár kétségkívül extrém esetben azt is jelentheti, hogy valaki költségtérítéses képzésbe kerül be, kitűnően teljesít, a következő évben felkerül az államilag finanszírozott képzésbe, a szorgalmá val, tehetségével ott is bizonyít, a következő évben pedig nemhogy fizet, hanem tanulmányi ösztöndíjban részesül. Ez igazságosabb, ez teljesítményösztönzőbb és a magyar felsőoktatáson belül modern mobilitást valósít meg. Igaz, ha ezt ellenkező irányban mon dják, kétségkívül igaz, az is elképzelhető, hogy ha egy államilag finanszírozott képzésbe jutott hallgató nem teljesít, a tehetségével nem arányosan a szorgalmával nem bizonyít, akkor, mivel nem ér el kellő eredményt, költségtérítéses képzésbe kerülhet. Íg y igaz, ez egy kétirányú folyamat: ugyanolyan számban kerülnek ki, mint amilyen számban kerülhetnek fel. Én ezt teljesítményösztönzőnek, mobilizálónak, egyértelműen igazságosabbnak tekintem.
