Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
88 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Felszólalásra következik Keller László, MSZP; őt követi Aszódi Pál, Fidesz. Tessék, képviselő úr! KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban felelős megközelítésre, őszinte szavakra van szükség akkor, amikor a kormány intézkedéseiről beszélünk - reformról, meg szorításokról. Őszinte szavakat hallhattunk a miniszterelnök úrtól, a frakcióvezető asszonytól és számos kormánypárti hozzászólótól. Én magam is szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni ehhez az őszinte beszédhez. A kampányban megértették a választópolgár ok, hogy soha nem látott fejlesztési lehetőség előtt áll az ország. Elfogadták, támogatták azon célkitűzésünket, hogy 2010től kezdődően Magyarországon is az eurót használjuk közös fizetési eszközként. (19.00) A választók a sajá t tapasztalatukat látták visszaigazolva, amikor arról beszéltünk, hogy korszerűbb, hatékonyabb közigazgatást teremtünk, hogy megreformáljuk a felsőoktatást, és egyetértettek azzal, hogy mélyreható változásokat tervezünk az egészségügyben. Ma, a választások után két hónappal a koalíció támogatói bizony megosztottabbá, érveléseikben bizonytalanabbá váltak. Vannak, akik csalódottságuknak adnak hangot. A választók nagyon sokan úgy vélik, kellenek a reformok, de a változások nem igényelnek majd nagyobb teherváll alást tőlük, illetve vállalkozásaiktól. Nem kapott kellő hangsúlyt ugyanis részünkről, hogy az elképzelések megvalósításának az államháztartás 2006os pozíciója mellett kemény következményei vannak átmenetileg. Mindegyik politikai szereplő tisztában volt a zzal, hogy a közép, illetve hosszú távú tervek megvalósítása nélkülözhetetlenné teszi a rövid távon kellemetlen intézkedéseket is. Ezekről a dolgokról akkor mégis kevesebbet beszéltünk. Kevesebbet beszéltünk arról, hogy a programunk megvalósításához milye n feltételeket kell biztosítani. Az elmúlt hetek aztán világosan megmutatták számukra, hogy ha felelősen járunk el a közös jövőnk érdekében, akkor bizony egyszerre kell alapvető változásokat gerjeszteni és többletterhet vállalni. Keserű szembesülni azzal, hogy az egyensúly nem állítható helyre pusztán kiadáscsökkentő intézkedésekkel. Szükség van arra is, hogy vállalkozások, magánszemélyek az eddigiektől nagyobb terhet vállaljanak. Látni kell azonban, hogy a változások nemcsak erről szólnak. Új alapokra hely ezzük a pártok finanszírozását. Ez a közélet tisztasága szempontjából alapvetően fontos kérdés. Esély van arra, hogy egy egyszerűbb, átláthatóbb állami működés jöjjön létre. Reményeim szerint a most beterjesztett javaslatokat követi egy új államháztartási törvény megalkotása is. A kormányzat hadat üzent az egészségügyet átszövő hálapénzrendszernek. Célkitűzés, hogy az államháztartás deficitjét az oktatás átalakításán keresztül is mérsékeljük. Nem dughatjuk homokba a fejünket. Egyszerre kell folyamatosan erő síteni a felsőoktatás pénzügyi helyzetét, és a tandíjmentesség intézményén keresztül segíteni a szegény sorsú, de jó tanuló diákokat. Vannak persze jogos kételyek is, amit a választókörzetemben felém is megfogalmaznak az emberek. Három ilyet szeretnék emlí teni. Azt kérdezik: miért nem elégségesek a reformokban testet öltő változtatások? Nem lehetnee több kiadásmérséklés irányába tenni lépéseket azért, hogy ne kelljen többletterhet vállalni? Aztán azt is kérdezik, hogy miért éppen most világosodott meg a ko alíció előtt a tényleges helyzet. A harmadik kérdésük: a hitelesség megkérdőjelezése -
