Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 19 (5. szám) - „Reform vagy megszorítás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz):
89 mert sajnos ezzel szembesülnünk kell - biztosíte kellő támogatottságot a programunk megvalósításához? Az első kérdésre a rövid válaszhoz érdemes számba venni, mit hozna k a reformok. Az államreform révén 12 százalékkal csökkenhet a deficit. A felsőoktatás reformja 1 százalék körül hozhat deficitben, de nem azonnal. A nyugdíjreform érdemi változást a deficitben nem jelenthet. Az egészségügy reformjának hatását 1,5 százalé kra becsülik a szakemberek. Mindent összevetve: az államháztartás hiánya mélyreható reformokkal 45 százaléktól nagyobb mértékben nem mérsékelhető. A kiadáscsökkentési tételek korlátait pedig miniszterelnök úr világosan megfogalmazta. Ezért is kellett megf ontolni további olyan intézkedéseket, amelyek révén tovább javul az államháztartás egyensúlya. Ezért kell kényszerűen dönteni magánszemélyek, vállalkozások különadójáról, a fix egészségügyi hozzájárulás megszüntetése helyett annak fenntartásáról, a középső áfakulcs megszüntetéséről, a vagyonosodás vizsgálatának erősítéséről, és mindarról, amiről ma este kezdődik a vita. A második kérdésre - vagyis hogy miért most - is van értelmes válasz: a változás tovább nem halogatható. Nem lehet, hogy a népszerűségveszt éstől való félelem meghatározza cselekvéseinket. Tíz év után végre vállalni kell a felelősséget a változásokért az igazságosabb többlettehervállalás árán is. A harmadik kérdésre - vagyis hogy fenntarthatóe a megfelelő támogatottság a koalíció számára - a zt tudom mondani, hogy a koalíció képviselői elszántak arra, hogy az egyensúlyteremtést és a reformot együttesen végrehajtsák. Bízom benne, hogy az őszinte beszéd megteszi a hatását. Támogatóink többsége magáénak érzi és elkötelezetten képviseli azt a célt , hogy a biztonságos, hosszú távú egyensúly fenntartásához megteremtsük a feltételeket. Az őszinte beszéddel érthetővé válhat a reform és a megszorítás is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönjük szépen. Szólásra következik Aszódi Pál, Fidesz; őt követi Molnár László, MSZP. Tessék, képviselő úr! DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : “E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat keblemre.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán bírálat illethet ma jd a történelmi idézetért, két rövid gondolatot társítok ehhez. Egyfelől szeretném az ébrenlétet fenntartani, bár illetlenül azoknak szól most, akik itt vannak, és nem azoknak, akikre kellene vonatkoztatni, akik már elmentek. De van egy személyes motiváció ja is ennek. Életemben először akkor lettem országgyűlési képviselő, amikor túlléptem a 76. életévemet. Köszönöm a gondviselésnek - örömömet megosztom a nyugdíjasokkal , és köszönöm azoknak a vezetőknek, akik az utamat egyengették. Életem alkonyán európai virradatban szeretnék önökkel együtt hasznos munkát végezni. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A figyelmet felkeltő gondolatot az idő rövidsége miatt máris elkezdem. A program és a választási kampány során elhangzott azon tételt szeretném elem ezni, ami a nyugdíjemelési programmal kapcsolatos. Tisztelt kormány, akik még itt vannak - aki hallja, adja át , önök ezt az 52 milliárdot, amivel 2002ben rendelkeztek, még a mai napig sem fizették ki. Sem akkor nem adták oda a nyugdíjasoknak, sem azóta. (Kuncze Gábor: Amit a Fidesz elvett?) Igen, ugyanis, ha ezt visszaadják… Kuncze Gábor elnök úr közbeszólása nem zavar meg, legalább részletezem. Ugyanis ez akkor lett volna lehetséges, hogy ha valakitől elvesznek, és annak visszaadják - Kuncze úr, ez az i n integrum restitutio klasszikus elve , akkor az eredeti állapotot kell helyreállítani, az pedig azt jelenti, hogy az 52 milliárdot
