Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 27 (9. szám) - Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
635 nem ád.” Ugyanebben a törvényben a 7. § pedig azt írja, hogy “rögtöni rajtakapás esetében” más szabályok vonatkoznak. Arról, hogy miért vagyunk furcsa helyzetben ennek a törvénynek a mostani tárgyalásakor: 1867ig kell visszamennünk, amikor azt a jogos kri tikát fogalmaztuk meg, hogy a mentelmi jogra vonatkozóan miért nem történt meg például a mentelmi bizottsággal egy egyeztetés, például azokkal az emberekkel, akik ennek a sajátos jogterületnek a művelésében járatosak, talán magát Györgyi Kálmán volt legfőb b ügyész urat is említhetném, illetve amit Nyitray képviselő úr is mondott, hogy volt ennek már a parlamenti bizottsági történelemben 1990 óta egy rendkívül széles és hosszú irományfolyamata, ezt sem vette figyelembe ez a törvény. Tisza Kálmán 1867ben azt mondta: “Mindnyájan óhajtjuk azon minden parlamentben meglévő szokásnak alkalmazásba vételét, hogy a képviselők irányában elfogatásnak és más hasonnemű bírói eljárásnak a ház beleegyezésével és elsődleges engedelmével kell történnie.” Erről van szó, é s ezután a törvényhozás hozott egy törvénycikket, amely így szólt: “…hogy amit az országgyűlési tag mint olyan, a házban és a házon kívül mond vagy tesz, azért csak az Országgyűlés éspedig annak azon háza által vonathatik felelősségre, amelyhez tartozik; h ogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem a törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért a ház engedelmével vonathatik közkereset alá, s tettenérés esetét kivéve, csak a ház előleges engedelmével zárathatik el.” Tehát 1381től eljutunk a mostani szabályozásig, amelyik ezt a szabályt konzekvensen tartalmazza. És arról pedig, ami itt a legnagyobb kérdés, hogy vonathatike - szép magyarosan - légzésmintavétel alá országgyűlési képviselő, csatlakoznék az országgyűlési biztos úrhoz, de egy kicsit még kinyitnám ezt a kérdést. Valaki meg tudja itt mondani a Házban, hogy egy közlekedésben részt vevőt, nem mentelmi joggal érintettet, egy szabályosan közlekedésben részt vevőt mikor lehet légzésmintavételnek alávetni? Ki az, aki elbírálja ezt a helyzetet? Nagyon nehezen tudnánk megfogalmazni, titkos ügyiratként kezelt rendőrfőkapitányi iratok tartalmaznak erre vonatkozóan segítséget, amelyek elsősorban közlekedési balesetek helyszínén megfogalmazott sztenderdeket írnak le és erről beszélne k. De azt, hogy ma Magyarországon egy posztos rendőr mikor és kit részesíthet alkoholszondás vizsgálatban, nagyon nehezen tudnánk megkeresni, még a rendőrségi törvényt is elég alaposan kellene forgatni, és nagyon nehezen találnánk meg az erre vonatkozó sza bályt. Arra pedig, hogy a mentelmi joggal érintettekkel kapcsolatban mi a helyzet, a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma hozott 2004ben egy állásfoglalást, amelyik arról szól, hogy bírák és ügyészek esetében mikor lehet ezt a cselekményt megtenni. A bün tető kollégium azt a kérdést vetette fel, hogy tettenérésnek tekinthetőe, ha valakit szondáztatni akarnak, hiszen egy rendőrnek nincs meg a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy ránézésre megállapítsa valakiről, hogy ittase vagy nem, ha nincsenek egyértelmű jelei - ezt Völgyesi Miklós bíró írta. Ha azonban a szondáztatás eredménye pozitív, akkor elvihetik vérvételre - itt azonban már kettős problémával állt szemben a kollégium. A mentelmi jog azt a célt szolgálja, hogy a bíró és az ügyész - és természetesen e zzel együtt minden mentelmi joggal érintett - függetlenségének legyen ez a biztosítéka. Azaz a mentelmi jog kizárja azt, hogy egy másik hatalmi ág, a végrehajtó az ügyésszel vagy a bíróval szemben, a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult hozzájárulása nél kül, szabálysértési vagy büntetőeljárást indítson, avagy kényszerintézkedést alkalmazzon. Azt a következtetést vonta le a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma, amit egyébként a mentelmi bizottság állásfoglalása is tartalmaz, hogy egy rendőrnek nincs meg a z a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy ránézésre megállapítsa valakiről, hogy ittase vagy sem, ha nincsenek egyértelmű jelei. Tehát a mentelmi jog alapján
