Országgyűlési napló - 2006. évi nyári rendkívüli ülésszak
2006. június 27 (9. szám) - Egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
634 beszélni, a Be.re hivatkozik vissza a törvény, tehát azt kell kényszerintézkedésnek értelmezni, amit a törvény ebben az utalásban megfogalmaz. Ami a mentelmi jognál még állandó problém a, a magánvádas becsületsértési, rágalmazási ügy; erre is próbál valamilyen választ adni ez a módosítás. Alapvetően van itt egy ellentmondás, hogy a mentelmi jog hatálya alól ki van véve a becsületsértés és a rágalmazás; egyébként az államtitoksértést, ez a magánvéleményem, máig nem értem, ami ezelőtt 810 évvel került be, én nem venném egy nevezőre a becsületsértéssel és a rágalmazással, de mindenféleképpen a parlamenti szólásszabadságot is újra kell szabályozni. Amit az Országgyűlésben mondanak, amit a ké pviselők egymásnak mondanak, az ne lehessen peresíthető magánvádas eljárásban, viszont ha valaki nem országgyűlési képviselőként kint magánemberrel kerül vitába, akkor ott a becsületsértés esetén nem sok értelme van a mentelmi jog fenntartásának, ha valaki perlekedő kedvű, és magánemberként minősít valakit, akkor annak viselje a politikai következményeit. Összességében tehát az MSZP frakciója az előttünk lévő javaslatot támogatja. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Megadom a szót Szűcs Lajosnak , a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. SZŰCS LAJOS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott itt a vezérszónoklat, illetve az expozé alkalmával, és nagyon örül tem annak, hogy az állampolgári jogok biztosa is megszólalt ebben a kérdésben, mert így valóban egy olyan képet kaphatunk erről a kérdésről, ami árnyalttá teszi. Ismételten elmondhatjuk azt, hogy itt megint gyakorlatilag pótcselekvésről van szó, azért hozt uk ezt a törvényt most be, hogy valamiről eltereljük a figyelmet. Alapvető kérdésként országgyűlési képviselőként azt mondhatom, hogy ha bárki megkérdezi tőlem, hogy fújoke szondát, akkor természetesen azt mondom, hogy igen. Azért vagyunk ennek az országn ak az állampolgárai, hogy az itteni törvényeket betartsuk, nincs senkinek privilégiuma ebben a helyzetben. Éppen ezért ezekben a helyzetekben nem is hivatkozhat senki arra a tisztségre, amit betölt. De nézzük meg, és majd eljutunk a végére, hogy azért vann ak ennek bizonyos akadályai és korlátai. Honnan is indulunk? Károly Róbert 1318ban az országgyűlésre hívó levelében így ír: “Az országgyűlésre összegyűlni szándékozók szabadon és biztonságban mehessenek a Rákosra, maradhassanak ottan, s térhessenek haza, és sem a királytól, sem a királyhoz tartozóktól semmi kárt, erőszakot vagy zaklatást ne szenvedjenek. S aki e rendelkezés ellen vétene - ha mindjárt maga a király lenne is az , a papok által kimondandó átokkal büntettessék.” Ez az alapvető, szép írás tehá t azt mondja, hogy az akkori képviselőket is megpróbálták egy bizonyos salvus conductusban, menlevélben részesíteni. (12.20) S ahogy mentünk a történelem során, 1847ben egy Karvassay Ágoston nevű akadémikus a beköszöntőjében így fogalmazott: a képviselő b eszéde miatt “semmi üldözésnek vagy vád alá tételnek a kormány részéről kitéve ne legyen…, egyéb tárgyban csak a kamaráknak határozata következtében fogathassék le.” Ez is mutatja azt, mondhatjuk azt, hogy ez egy privilégium, de 1848ban például azt mondta Vukovics Sebő, egy elődünk, hogy a követek nyilatkozataikért jogilag nem felelnek. 1849ben az I. tc. 6. §a így szólt: “A törvényhozó test tagjai sem vizsgálat alá, sem pörbe nem fogathatnak, ha csak a Ház minden előforduló esetre különös felhatalmazást
